Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Vazul herceg tornya

Vazul herceg tornya. Aki csak egyszer járt Nyugatszlovákia szívében, Nyitrán — minden bizonnyal örök emlékként vitte lelkében a régi város * festői panorámáját. A tribecsi hegysor, mely a

r folyó egyre szélesedő ezüstös csíkja mentén húzódik Északról — Nyitra városánál, utolsó csúcsában hirtelen megszakad s a Zobor ölében búvik meg a soktornyú város. A város szívébjen egy kisebb halom emelkedik s peremét az ősi vártemplom, a püspöki palota s az egykori erődítményeknek mába átmentett bástyái díszítik. Ha valahol a természet segíti elő a mondák képződését, úgy annak minden adottsága meg van a nyitrai várban. Magának a várhegynek is mondai eredetet tulajdonít a szóhagyomány. E szerint a város közepéből magányosan kinyúló szikla valaha magából a Zobor hegyből szakadt ki s gördült a város ölébe, hogy annak a történelem vérzivatarán át festői szépségű istrázsája legyen, s meséljen a késői unokáknak arról, ami a bástyafalak mögött történt. A várhegy oldalában barlangok és sziklaoduk mélyednek el, tátongó nyílásuk a gondozott szigeti park lombsátra felé ásít. A néphit török elásta kincsekről vél tudni a számtalanszor és jelentősebb eredmény nélkül átkutatott sziklaüregben. Ha pedig a Zobor felől tekintünk a vár meredek bástyafalára, melynek tövéig kúszik a hegyoldal fenyvese — úgy megállapíthatjuk, hogy az három magassági vonalban törik meg. Az alsó, melyet a várkapu patinás boltíve fúr át, kis őrtoronyban fordul a Zobor felé s átnő egy néhány méterrel magasabb falvonulatba, melyet máig is díszítenek a régi lőrések. Az ezután következő legmagasabb * Nyitra Szlovákia legrégibb városa.