Csanda Sándor: Első nemzedék

Bevezetés

e könyv szerzőjének tanulmányköteteiben: Valóság és illúzió (1962), Hidak sorsa (1965), Szülőföld és irodalom (1977); Botka Ferencnek, Szeberényi Zoltánnak és másoknak főként az Irodalmi Szemlében megjelent tanulmányaiban. Nem véletlenül kezdtük a hagyományok értékelését az eddigi értékelések vázlatos bemutatásával; először azt kell tudnunk, mit és hol írtak eddig a témáról, nehogy „újrafelfedezzük", amit már régebbben ismertek. Az is valószínű, hogy a régebbi kritikák, értékelések nem egy szempontja, megállapítása — a helyzeti és történelmi hasonlóság folytán — mai irodalmunkra is érvényes. Egyúttal azt is meg kell állapítani, hogy valóban elég sok még a szlovákiai magyar irodalom történetében a „fehér folt", a felfedezésre váró terület. Hiányzik a tanácsköztársasági emigráció szlovákiai működésének elemzése. Számos régebbi írónkról szinte megfeledkeztünk a felszabadulás után, mint például Darkó Istvánról, Palotai Borisról, Mécs Lászlóról, Szenes Piroskáról, Barta Lajosról. Amint köztudomású, egyetlen kísérletet leszámítva (Kemény G. Gáborét), még csak meg sem próbálkozott senki a csehszlovákiai magyar irodalom termékeinek rendszeres, történeti jellegű feldolgozásával. Könyvem sem törekszik teljességre, valamennyi kérdés feldolgozására és irodalomtörténeti értékelésére, hanem inkább úttörő próbálkozás a legfontosabb irodalmi jelenségek bemutatására, kézikönyvszerű összefoglalására. Ebből következik a portrészerűség is, hiszen a magyar irodalom történetének legújabb, hatkötetes akadémiai feldolgozásában is a mához közeledve az irodalmi arcképek válnak uralkodókká. Szándékosan mellőztem az irodalmi élettel, a sajtóval, az „elszármazott" írókkal kapcsolatos problémák részletesebb tárgyalását, mert ezek egy részével mások foglalkoznak (Turczel Lajos, Dallos István), s néhány kérdéssel, főként az 1945 utáni irodalom fejlődésével a jövőben szeretnék részletesebben foglalkozni. Itt tehát főként azoknak az íróknak az alkotásait elemzem, akik 1938-ig Csehszlovákia területén éltek, s már akkor publikáltak. Nem foglalkozom az olyan alkotókkal, akik néhány évi csehszlovákiai tevékenység után más országba költöztek (például Márai Sándor). Témánk középpontjában a szépirodalom áll, ezért csak röviden foglalkozom a tudományos irodalom és 10