Csanda Sándor: Első nemzedék
Bevezetés
a publicisztika képviselőivel, még ha munkásságukat néhány esetben jelentősebbnek tartjuk is egy-egy lírikusénál vagy epikusénál. Néhány esetben azonban kivételt tettem (Fábry Zoltán, Balogh Edgár munkásságának értékelésében), amikor úgy véltem, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom egészét is befolyásoló életművet ismertetek. Csak röviden tárgyalom azoknak az íróknak a munkásságát, akik az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpát-Ukrajnában éltek. Alkotásaik ma elsősorban a legfiatalabb magyar nemzetiségi irodalom: a kárpátaljai magyar irodalom hagyományába tartoznak. Az írók bemutatásának sorrendjével vagy terjedelmével nem célom valamilyen merev rangsorolás kialakítása, habár önálló véleményem fejeződik ki abban, ha az eddigi összefoglalásoktól eltérően egyes írókkal részletesebben vagy rövidebben, egyes fejezetek élén vagy végén foglalkozom. A sorrendnél és terjedelemnél azonban fontosabb az, hogy mit mondunk egy-egy íróról; például a Mécs Lászlóról szóló arcképvázlat azért terjedelmesebb, mert lírájával kapcsolatban az utóbbi időben számos vitatható probléma merült fel, s ezekre én is választ akarok adni. Amint a fentiekből is kiderül, a csehszlovákiai magyar irodalom értékelésében számos esetben nem egyezik a véleményem egyetlen előbb elhangzott véleménnyel sem. Meggyőződésem, hogy az önálló véleményalkotásra minden irodalomtörténésznek vagy kritikusnak joga van, de ugyanakkor a magam ítéletéből nem akarok megdönthetetlen igazságot hirdető dogmát kovácsolni. Részben ezért, részben pedig az adott témára vonatkozó, nehezen hozzáférhető források bemutatására sokszor idézek a csehszlovákiai magyar irodalommal korábban foglalkozó szakemberek írásaiból. U
