Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Farkas István - Rácz Pál

A csehszlovákiai magyar epika ismertebb képviselői között számon kell tartanunk még a következőket: FARKAS ISTVÁN elbeszélő és publicista 1900-ban született Turócszentmártonban. Már tizenöt éves korában segédszerkesztője a Lévai Őrálló nevű provinciális lapnak. A húszas években a Losonc melletti Jelsőcön tanított, s Darkóval, Győryvel, Simándy Pállal együtt részt vett a Madách Kör megalakításában, írói pályafutását a Kassai Naplóban elbeszélésekkel és cikkekkel kezdte. Tizenhétben (Kassa, 1925) című háborúellenes novellagyűjteményét a kritika is elismeréssel fogadta, de regényéről, az 1926-ban megjelent Lelkek feltámadásáról már így ír Fábry Zoltán a Korunkban: Ez a nagy című, minden akarásával „emberirodalom" felé kapaszkodó könyv nem más, mint — tiszta alkoholnak képzelt limonádé. Farkas István aktív embersége ezzel a csapnivalóan naiv regénnyel jóvátehetetlenül kompromittálta az emberirodalmat és önmagát. Fáj és bosszantó ez a könnyelmű és limonádés naivság, amivel Farkas felhígítja a rettenetes élményt. (Szlovenszkói magyar irodalom, 1927. 92.) Farkas később Ipolyságon Magyar Család címen havi folyóiratot is szerkesztett, s ebben a harmincas években antiszemita nézeteknek is helyet adott, írói pályája pedig megrekedt a provincializmusban. Későbbi művei: Csodálatos vakáció (ifjúsági regény, 1932), Szlovák prózai antológia (Ipolyság, 1927). írt népszínműveket, s mint műfordító magyarra fordította Martin Kukučín Dom v stráni című regényét (Pretúrház, 1935) és Terézia Vansová Sirota Podhradských című művét (A Podhradskýak árvája, 1937). 1975-ben halt meg Szentgyörgyön. RÁCZ PÁL 1888-ban született Munkácson. Mint tanító, újságíró, tanfelügyelő leghosszabb ideig Ungváron működött. Irodalmi munkásságát lírai versekkel kezdte 1906-ban, 1915 és 1919 között munkatársa volt a budapesti Élet szépirodalmi 252