Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Schalkház Sára

folyóiratnak. Megjelent könyvei: A rongyszedő (elbeszélések, 1921), Furcsa emberek (elbeszélések, 1924), A könyvnyitó asszony (regény, 1926), A szomorú ember (regény, 1928), A hangyaboly (regény, 1935), A gép (regény, 1934). 1945 óta nem publikál, nyugdíjasként él Budapesten. Elbeszélő műveiben konzervatív és szociális szemlélet keveredik; szívesen ír le naiv, szentimentális történeteket. Elbeszéléseiben gyakran az élet számkivetettjei felé fordul, ábrázoló módszere néha naturalizmusba hajlik. A szomorú ember című műve jellegzetes kísérlet a csehszlovákiai magyar regény megteremtésére; Barna Balázs, egy magyar földbirtokos család árván maradt gyermeke a háború után új államba kerül, birtokait fokozatosan elveszíti, és öngyilkos lesz. A regény a deklaszszált magyar úri osztály pusztulását mutatja be romantikus szemlélettel és együttérzéssel. SCHALKHÁZ SÁRA Kassán született 1899-ben, ott végezte a tanítóképzőt is, 1929-től a Szociális Testvérek Társaságának alkalmazottja, s a katolikus nőmozgalom egyik szervezője. A húszas években különböző szlovákiai lapok — A Nép, Esti Újság, Katolikus Nő — szerkesztője. Cikkeit, elbeszéléseit a PMH, valamint más lapok, folyóiratok is közölték. 1925-ben Fekete furulya címmel jelentek meg elbeszélései, amelyek szociális, szimbolikus tartalmúak. Későbbi művei nagyrészt kéziratban maradtak, regényeiből csupán részletek jelentek meg katolikus folyóiratokban. 1944-ben halt meg Budapesten. 253