Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Darvas János

DARVAS JÁNOS Ipolymagyariban született 1891. június 3-án, Budapesten halt meg 1945. január 13-án. Egyike volt a legműveltebb csehszlovákiai magyar költőknek és újságíróknak. Az első világháború alatt orosz fogságba került, ott megnősült, s csak 1922-ben tért haza. A harctér és a hadifogság szörnyű élményei rányomják bélyegüket egész költészetére: a borzalomvíziókat ábrázoló lírától kezdve a békéért küzdő versekig. Háború közeleg című szép költeményében írja: Halljátok? Tank döng, Gépfegyver pereg. Küldenek. Menjünk! Fegyvert, emberek! Gyilkolnom kell, Ha élni akarok. Megölnek, Hogyha Ölni nem merek. Ökölre Egy ellenérv: Ököl. Ki többet öl, Az jobban tündököl. Gyilkolni, Míg a gyilkos mind halott. Megölni mind, Ki embert öldököl. Iskoláit Losoncon, Debrecenben, Kolozsvárt végezte, tanári oklevelet szerzett, s előbb nevelő, majd újságíró lett. Leghosszabb ideig a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője volt, s mint a kulturális rovat vezetője tanácsaival segítette a fiatal költők fejlődését, így pl. Berkó Sándorét is. Mint kiváló műfordító főként szlovák és cseh lírikusok költeményeit tolmácsolta. Költészetében kisebbségi nacionális nosztalgiával is találkozunk. Az 1938-as események után Pestre került, s ott mint a Magyarország felelős szerkesztője jobboldali újságíróvá lett. A költő második világháború előtt megjelent verseskötetei: A csönd felé (Losonc, 1910), Szerelmes szonettek (Igló, 1923), Elsüllyedt világ (Pozsony, 1929). A két világháború közti szlovákiai magyar lírikusok közül elsősorban formaművészetével, esztétikai műveltségével, misztikus hajlamaival tűnik ki. Sejtelmes, szimbolikus kifejezőeszközei Adyra emlékeztetnek, számos költői képét, jelzőjét is tőle vette át, mint Észak fia című költeményében is látjuk: 113