Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Darvas János

Zúgnak bennem bánat-folyók, Jaj csobog a sóhaj mögött, Mint jég alatt ár északon Gyáva ködbe öltözködöm, S láthatatlan bús köd-palást Takarja el testem-lelkem. Legjelentősebb verseskötete, az Elsüllyedt világ misztikus, szimbolikus költeményeket tartalmaz, „költeni annyit tesz neki, mint a világ egy darabját tenger alá süllyeszteni" — állapítja meg róla Komlós Aladár. Mindezzel nacionális hangulatokat is ki akar fejezni, az egyik ciklusban (Elsüllyedt ország) a régi Magyarországot idézi, s ilyen hazafias pózzal énekel: Árulók árulnak, Alkuszok alkusznak, Véres a Vág vize, Hernád könnytől duzzad, Hej, nehéz ma élni Labanc közt kurucnak, hűtlen magyarkák közt faja-hű magyarnak (Majtény után). Ilyen nemzeti-hazafias jellegű szimbolikájának és misztikájának nagy része, a titokzatos „Észak" bizonyára a Felvidéket jelenti, s így kapcsolódik egybe a honvággyal: Magányom süket északsark fokán, / Szívem pusztába síró csalogány, / szavában honvágy, bús honvágy zokog (Magános mágnes). Darvas lírájának javában mitologikus humanizmussal, a világ rémségeitől való félelemmel, antimilitarista víziókkal találkozunk. Általában konkrét élményeit is a mese világába áttéve ábrázolja, s a mitológiában is a halál dermedtségét, a megmagyarázhatatlan rémületet keresi, amint ezt a Silbakol a rém is bizonyítja: Fekete véreb Jár körül az éjben, Nem látom, de ő Engem látva lát. A Rém kutyái Szaglásznak sötéten. Halál-kutyákról Zúgnak éjszakák. A nagy Rém léptet Hosszan, hófehéren. Fehér bakóbárd 114