Csanda Sándor: Első nemzedék

Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő

halogatással időt nyerek számukra, mialatt a mostani feszült légkör is megjavul, s közben lehetségessé válik a művek tökéletesebbé való csiszolása. Ezt szeretném elérni Önnél is. (1935. nov. 22. — A levelek eredeti példányai Sebesi Ernő Pozsonyban élő húgának tulajdonában vannak.) A levél további részében is többször hivatkozik Szűcs a „légkör" és az „idő" megjavulásának reményére. Éppen fordítva történt: a harmincas évek végén főként az antiszemitizmus fokozódása miatt lehetetlenné vált Sebesi drámájának pesti bemutatása. A darab visszaküldéséről szintén Szűcs László tájékoztatja a szerzőt rövid levélben, amely így fejeződik be: Hogy a szerencsétlen körülmények alakulása miatt az Ön műve háttérbe szorult, arról én igazán nem tehetek. Én annak idején sokat, szívesen és szeretettel foglalkoztam a Doktor úr drámájával. Ezért is sajnálom, hogy elkeseredését velem is érezteti. (1939. jan. 20.) E levelezésből az derül ki végeredményként, hogy ha a darabot a Nemzetiben nem is tartották a legjobbnak, színre vitelét elsősorban az egyre inkább jobbratartó politika és színházpolitika akadályozta meg. Érdemes és érdekes volna felkutatni, mi akadályozta meg Móricz Zsigmond javaslatának megvalósulását. Sebesi Karambol című vígjátéka többször is színre került az Egyesült Államokban. A darab németre lefordítva került New Yorkba és a skandináv országokba. Viaskodók című triptichonját (három egyfelvonásos: Az akt, Díszelőadás, Életmentő) a kassai Magyar Színtársulat 1934-ben adta elő. 1933-ban Kárpáti tavasz című drámájával elnyerte a Prágai Magyar Hírlap által kiírt Madách-pályázat első díját. A Díszelőadás teljes szövegét Aki még álmodni sem mer címen a Magyar Figyelőben (1934) tette közzé. Megrúgott emberek című kötete végén számos drámájából közölt részleteket. A Félemberek című „tragikus játék"-ban a városi utca, a periféria embereit ábrázolja: a koldust, a rokkant munkást, az utcalányt, a részeges gazdagot, a rendőrt. Sebesi ezzel a drámával mutatkozott be a közönségnek; művét Földes Dezső színtársulata adta elő a pozsonyi Városi Színházban, 1923. július 13-án. A jelentős sikert aratott, végig szellemes, érdekfeszítő alkotásban a szocialista avantgardizmus számos motívumával találkozunk. A félemberek tragédiáját ábrázoló művön együttérző humanizmus és líraiság vonul végig, s ez utóbbit kifogásolja Fábry Zoltán a szocialista 268