Csanda Sándor: Első nemzedék

Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő

esztétikának akkor kialakuló dogmatikus szemszögéből, egyébként sok igazságot tartalmazó kritikájában: Maradi tehát a líra: És ez a líra mégis valami, mégis érték, mert élet. Néha mintha egy-egy mondat csillogása és lobogása elhessegetné a drámát kereső kritikus aggályait, mert ami marad, az életesen nehéz, szomorú és mégis melengető emberi beszéd. Sebesi Ernő hangja. A rokkant álma, a két kéz álomlírája: szomorú, tiszta szépség. Az utolsó sereglés: amikor a lány és a rokkant, mint két elfáradt gyerek, az isten, élet és halál gyerekes titokfejtését szenvedik és élik: csodásan ragyogó nemes egyszerűség. Költészet. De a dráma, az más. Több. Teljes élet. Teremtett emberség. Maradék nélküli tett. És a Félemberek — csak féldráma. Szlovenszkón, ahol minden vacakot hozsannával üdvözölnek —• Sebesi Ernő kétségtelen hivatott írói tehetségének és mély emberségének tartozunk azzal, hogy komolyan, hízelgés nélkül foglalkozzunk vele. Az érték megkívánja, megérdemli és elbírja a szigorú kritikát. (Kassai Napló 1925.) A lecsúszott, periférikus emberek sorsát ábrázolja másik nyomtatásban megjelent drámájában, az Aki még álmodni sem mer című tragikomédiában is. A színház örök epizódszereplője, Szerényi bácsi, akibe a súgónő reménytelenül szerelmes, színészi pályájának ötvenedik jubileumán fontosabb szerepről álmodik. De az igazgató ekkor is félrevezeti, s az öreg színészt megüti a guta. A műben ötletesen, kissé cinikusan ábrázolja a kispolgári életformát, és szociális szempontból bírálja a felsőbbséget, a hatalmasokat. 269