Csanda Sándor: Első nemzedék

Bevezetés

BEVEZETÉS A csehszlovákiai magyar irodalomról már 1927-ben írt egy kis könyvet az Irodalomtörténeti Füzetek kiadványsorzatban Farkas Gyula németországi magyar lektor (később egyetemi tanár) Az elszakadt Felvidék magyarságának szellemi élete címmel. Amint a könyvecske címe is mutatja, a szerző nacionalista szemléletű volt, de tanáros tárgyilagosságra is törekedett; egyébként közvetlen kapcsolatot tartott a csehszlovákiai magyar irodalmi élettel, egy berlini kiadónál (Voggenreiter-Verlag) magyar osztályt létesíttetett s ott számos írónk könyve jelent meg. Hasonló szellemben, de sokkal nagyobb tájékozottság és tárgyi ismeret alapján foglalkozott a szlovákiai magyar irodalom kérdéseivel Sziklay Ferenc, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik szervezője, a kassai Kazinczy Társaság és Könyvkiadó vezetője. Kiadta a kisebbségi magyar irodalom tízéves fejlődését bemutató Kazinczy Évkönyvet (1929), számos kritikát és cikket írt a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletébe és más folyóiratokba. Szemére szokták vetni, hogy túlságosan liberális, elnézően és nemzetiségi együttérzéssel értékeli még a kevésbé tehetséges írókat is. Tárgyilagos szakértelemmel foglalkozik a szlovákiai magyar irodalom egy-egy kérdésével Keller Imre kassai tanár és újságíró Irodalmi mozaikok című könyvében (1926). Csak egy, irodalmi életünkre később is jellemző megállapítását idézzük: „Csehszlovákiában nem a kritikusok ütik agyon a költőket és az írókat, hanem megfordítva: a magukat valamely címen mellőzötteknek, megsértetteknek érzett költők és írók dorongolják agyon a kritikust. A jobb érzésű kritikus igazán nem tehet mást: elhallgat, és jobb időkre bízza, hogy a dicsőségéhes farkasok egymást majd felfalják." (A kritikátlanság átka Szlovenszkón.) Az említettek egyúttal „újrafelfedezésre" várnak: Farkas Gyula, Sziklay Ferenc, 7