Csanda Sándor: Első nemzedék

Bevezetés

Kázmér Ernő, Keller Imre és a hozzájuk hasonló esztéták és irodalomszervezők munkásságát mai szempontból részletesebben kell vizsgálni és értékelni. Fábry Zoltán kritikai, esztétikai munkásságáról külön fejezetben szólunk. Irodalmunk értékelése szempontjából Fábry Zoltán munkássága a legjelentősebb, de nem ő volt az egyetlen marxista kritikusunk és esztétánk a felszabadulás előtt sem. A Sarlóban Balogh Edgár vezetésével egy egész kritikusnemzedék nőtt fel: Peéry Rezső, Dobossy László, Jócsik Lajos j hasonló tevékenységet fejtett ki Szalatnai Rezső, Sándor László, később Vass László, akiknek tevékenységét, irodalomszemléletét külön-külön is meg kell vizsgálni. A sarlósok főként a Korunkban, Az Útban, az Új Szóban, A Mi Lapunkban és hasonló folyóiratokban fejtették ki irodalompolitikai és esztétikai nézeteiket. Szalatnai Rezsőnek egy könyve, kulturális életünk kérdéseivel foglalkozó cikkgyűjteménye is megjelent (Van menekvés, 1932), melyet a sarlósok többsége kritizált ugyan, de a kor művelődéstörténetének egyik értékes forrása. A szlovákiai magyar irodalommal összefoglaló irodalomtörténeti művekben (amilyen például Pintér Jenőé, Schöpflin Aladáré) és egyes folyóiratokban magyarországi szakemberek is foglalkoztak. A kor legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratában, a Nyugatban legtöbbször csak rövid, udvarias recenziót írtak egy-egy szlovákiai magyar könyvről, de Móricz Zsigmond, majd Illés Endre közleményei nyomán széles körű, éles vita is támadt. Móriczot csehszlovákiai beszámolóját követően meghurcolta és megbélyegezte a horthysta reakció. Politikai ügyet kovácsoltak egyes lapok Illés Endrének a Nyugatban 1933-ban megjelent kritikájából is (Szlovenszkói magyar könyvek), pedig Illés nem tett mást, mint szigorú mértékkel ítélt meg három szlovákiai magyar könyvet, s az egyetemes magyar irodalom egészét tekintve lényegében jogosan állapította meg, hogy kisebbségi irodalmunk még „kiforratlan", „híg must", sok a „dilettáns kísérlet". A szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó tanulmányírók és kritikusok közül csupán néhányat említünk még meg, akiknek írásaiból több-kevesebb tanulságot ma is meríthetünk. A katolikus Prohászka-mozgalom havi folyóiratában, a Kassán szerkesztett Új Életben egész cikksorozatot közölt mintegy két éven keresztül 8