Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Forbáth Imre

Forbáth magas művészi színvonalon fejleszti tovább szocialista líráját. A címadó költeményben már nem a lázadó, társadalmon kívül álló entellektüel, hanem a szocialista forradalmár énekli: Szívünkben fekete tűz ég, S a kezünkben suhog a balta: Favágók vagyunk, a favágók Erdők mostohamagzatja. A tagadás lírája nem tűrte a hagyományos költői ideálokat, a régi költészetnek nemcsak formáját vetette el, hanem szépségideálját, eszményiségét is. A külvárosok énekese szándékosan keresi a morbiditást, a nyomort, a hullabűzt mint költői témát, ami Forbáth költészetének számos motívumában naturalizmust eredményez, de ez nála nem öncél, hanem forradalmi program: szembeszállás a világgal, a kapitalista társadalommal. A számos vízben úszó hulla a burzsoá rend rothadtságát érzékelteti, s szinte ars poeticája csendül ki az Egy egyszerű hulla énekel című költemény befejező soraiból: Egy darab sáros földet nyújthatok, Ezzel tömtétek szájamat tele, Az orromba tömjénfüstöt fújtatok és malasztot: megette a fene! Csak a költőt rühellem, az istenfáját! Ki levegőből és madárdalból él. Hideg vaskampókkal tépjétek szét a száját, Amikor szépségről beszél! A Favágók megjelenésétől az első köztársaság bukásáig egyenesebb, következetesebb Forbáth művészi és eszmei fejlődése, mint előtte. Neve az irodalmi köztudatban fokozatosan egybeforr a szocialista költészet fogalmával. A harmincas évek elején több költeménye és cikke jelent meg a Fábry Zoltán szerkesztette kommunista szellemű kultúrpolitikai folyóiratban, Az Útban is. Az itt közölt versei közül kitűnik nagyszerű háborúellenes rapszódiája, a világháborús emlékeit és hullahegyes apokalipsziseit 53