Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Forbáth Imre

Kassák Lajos, Barta Sándor, a losonci Kudlák Lajos és a kassai Mácza János könyvei mellett a Ma adta ki Forbáth Imre első kötetét is: Versek (Bécs, 1922). A negyvennyolc lapos versesfüzetben az avantgardista kísérletezés, a hagyományos líra tagadása uralkodik: lázongó indulatokkal alkotott groteszk, egzotikus, dadaista versek. Forbáth költészetét a kuriozitásra való hajlam és a vizuális szemlélet is jellemzi. Mindezek, a groteszkkel együtt, későbbi érett, szocialista lírájában is megtalálhatók, természetesen nem ennyire szertelenül és kaotikusan. Kedveli a paradoxonokat és a meghökkentő (polgárpukkasztó) naturalista képeket is. A szél-versek valósággal új színt hoztak a húszas évek európai modernista költészetébe: a lázadást, forrongást kifejező költészet képviselői a belgák nagy költőjét, Verhaerent tekintette atyjának. A Kassák köréhez tartozó magyar költőkre — így Forbáthra is — elsősorban ezek a nyugati modernisták, útkereső entellektüel forradalmárok voltak hatással. Nem célunk azonban más költők hatásának aprólékos kimutatása Forbáth lírájában, mert nem epigon, hanem eredeti jelenség; a szocializmus felé tájékozódó, forrongó avantgarde egyik legjelentősebb képviselője a magyar irodalomban. Forbáth avantgardista költészetében irracionalista, bizarr aszszociáció, nyers szókimondás, kalandorhajlam található, de bizonyos humanizmus is, melyet formailag a nagybetűvel írt és gyakran használt Testvér, Kozmosz, Ember szavak tükröznek. (A csehszlovákiai magyar irodalomban a húszas évek elején Földes Sándor és Fábry Zoltán is az avantgardista ún. emberirodalom képviselőjének számított.) Forbáth költészetének eszmeisége egyébként gyorsabban és határozottabban fejlődik, mint a bécsi maisták többségéé. Második verseskötetében, az Érsekújvárott 1923-ban megjelent Vándordalban már tisztábban rajzolódik ki a költő eszmeisége, kisebb arányú a gondolatok káosza, de forradalmisága még mindig a társadalmon kívül álló lázadóé, a kapitalizmusra köpködő villoni csavargó költőé. Véreznek szemeim a naptól, de futok az ő arany éneke felé. Kormosak füleim a roppant városok sereglésétől, 47