Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

e a gyilkosiskolába ... A történelem azt mutatja, hogy egy zéró mögött mindig egy jövendő Néró rejtőzik. Megrendülve állunk meg ennél a mondatnál: a zéró és Néró történelem lett. (Korparancs, 183.) A polgári demokrácia adta vitalehetőségek ebben az időben Csehszlovákiában olyan széles körű és magas színvonalú magyar publicisztikát hoztak létre, melyhez foghatót a két világháború közti Magyarországon nem találunk. Fábry a kommunista publicisták közül is kimagaslott rendkívül széles körű irodalmi tájékozottságával, érzékeny líraiságával és számos idézetbe kívánkozó, szellemes, megdöbbentő mondatával. Újságírói tevékenységének értékét Julius Fučíkéhoz lehet hasonlítani. Fábry írásainak megértése érdekében külön kell foglalkoznunk stílusával és maga alkotta terminológiájával. Egyik leggyakrabban használt kifejezése a „vox humana" 1959-ben a szlovákiai magyar írók között heves vitát váltott ki, s egyesek a kifejezést Győry Dezső egyik verscímével, az Emberi hanggal azonosítva kritizálták. Az Útban Fábry ezt a kifejezést egyértelműen, a szocialista humanizmus értelmében használja. A félreértésre életművének felületes ismerete adhat okot: régebbi írásaiban a „vox humana" jelenthetett polgári humanizmust is. Az írónak fordulatos és újszerű kifejezései között rendkívül sok a magyartalan és erőszakolt jellegű, ami gyakran modorossá és nehezen érthetővé teszi stílusát. Ez a szokatlan irodalmi nyelv az expresszionista vers homályosságát idézi, s kezdetben nála is a formában megnyilatkozó forradalmiságot jelentette, mint a maisták költészetében. Figyeljük meg néhány magyartalan kifejezését: emberlátás, szinténember, életrehalt Narcisszosz, tintaszavak, muszáj törvény, muszáj humanizmus, maművészet, életre gyilkolni, egyszerélőség, az emberakarás horizonttágító, életért vérző, levegőt hódító, teret és időt teremtő gyűlöletökle. (Később Fábry stílusa lényegesen világosabbá vált, már sokkal kevesebb idegenszerűséget találunk benne.) Stílusának másik sajátsága, hogy szeret kategóriákat formulázni, melyekben szuggesztív erővel, meglepő ellentéttel fejez ki egy-egy igazságot. Az Útban közölt irodalmi és kulturális vonatkozású cikkeinek egy részét Fábry könyvben is kiadta: a Korparancsban (1934), s ez megkönnyíti számunkra az áttekintést és értékelést. (Fábry esszéiről és kritikáiról sokan írtak; írásainak szenvedélyes lírai285