Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sellyei József

közölt Lósorozás Gádoroson című novellájáról Fábry egyik tanulmányában azt állítja, hogy a bgjobb szlovenszkói magyar elbeszélés. A paraszti józanságú realizmuson kívül Sellyei epikáját naturalista motívumok is jellemzik. A naturalizmus nyomait észrevehetjük már a Korunkban megjelent első írásában, a szerkesztő által különben nagyra értékelt Zsellérminiatűrök ben. A naturalista ábrázolás nem vált általánossá Sellyei prózájában; csupán a harmincas évek elején tűnt fel írásainak egy-egy részletében. A Korunkban közölt epikai alkotásainak legnagyobb része rövid vázlat, karcolat a falu, a szegényparasztok életéről. A valóság élethű ábrázolására, az igazság kimondására törekszik. Művészi eszközei kissé szegényesek, írásaiban nem a formán, hanem a mondanivalón van a hangsúly, ami egyébként megfelel az akkor kibontakozó proletárirodalom programjának is. Alig használ trópusokat, gyakori bekezdései vázlatossá, filmszerűen szaggatottá teszik írásait. A harmincas évek végére Sellyei írói nyelve, elbeszélő stílusa sokat fejlődött, de azért stilisztikai nehézségekkel élete végéig küzdött. A haladó szellemű Korunk jelentős hatással volt Sellyei eszmei fejlődésére, alkotóképességének kibontakozására. A folyóiratban ismerkedett meg közelebbről a marxizmus—leninizmust népszerűsítő elméleti cikkekkel és tanulmányokkal. Gaál Gábor és Fábry Zoltán bátorítása, ösztönzése nyomán megszilárdult írói öntudata, kialakult paraszti sajátságú, szocialista életszemlélete. A Korunkon kívül legtöbb rövid prózai írása a kormánypárti A Reggel című napilapban jelent meg. A progresszió és az érvényesülés vágya késztette Sellyeit, hogy e lap munkatársává váljon. A magyar falu címmel állandó rovata volt A Reggelben, s igen sok riportot közölt itt a csallóközi és a Sellye környéki falvak: Farkasd, Szered, Tósnyárasd, Pered, Somorja, Galgóc, Negyed, Gúta, Deáki életéről. Parasztminiatűrök, Nádihegedű és hasonló összefoglaló címek alatt számos sikerült kis karcolatot és elbeszélést is írt a lapba. Az újság szabta, erősen korlátozott terjedelem rászoktatta az írót a vázlatos rövidségű, tárcaszerű írásokra. Móricz Zsigmond csehszlovákiai útja alkalmából megismerkedett Sellyeivei is, és a Nyugatban közzétette Szántani mentünk című elbeszélését. Sellyei és Móricz kapcsolata később megszakadt, mert a Korunk szerkesztői rossz szemmel nézték a Nyugat akkori eszmei irányvonalát, s megalkuvásnak tartották, hogy Sellyei 221