Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sellyei József

ebbe a folyóiratba is elküldi írásait. Abban az időben már a sarlósok is magukénak vallották Sellyei prózáját, s műveiből többször tartott felolvasást a Sarló irodalmi estjein. A mozgalom vezetői, Balogh Edgár, Peéry Rezső, Jócsik Lajos, Szalatnai Rezső segítették az írót munkásságában, cikkeit elhelyezték különböző lapoknál, jelentősebb alkotásait a parasztvalóság irodalmi dokumentumaként népszerűsítették. Rendkívül pozitívan értékelik műveit a Sarló 1931 szeptemberében megtartott kongresszusának irodalmi beszámolójában, és egyik elbeszélését A Sarló jegyében című kongresszusi kiadványban is közölték. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) 1935-ben adta ki Sellyei Elfogyott a föld alóla című regényét. (Az író életében megjelent egyetlen kötete.) A regényben Sellyei balladás, sötét színekkel, mozaikszerű képekben ábrázolja egy szlovákiai magyar falu életét. Témáját a Nyitra melletti Gerencsér község fazekassággal foglalkozó szegényeinek életéből vette. A falu életet jelentő agyaglelőhelye kimerül, nyomorba jutnak a fazekasok. A földműves életformára való áttéréshez több szántóföld, szélesebb gazdasági udvarok és kertek kellenének, de ez megvalósíthatatlan, mert az öröklődések során állandóan aprózódó parasztgazdaságok egyre kisebbre zsugorodnak, az emberek tűrhetetlenül összezsúfolódnak. A bíró meg akarja menteni faluját a nyomorúságtól, felgyújtatja a községet, hogy a biztosítótól kapott kártérítésen új, tágasabb falut építhessenek. A lángba borult faluban, a tragédia tetőpontján egymást verik a parasztok. Kártérítést pedig sem az állam, sem a biztosító nem fizet, mert kinyomoztatják, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. így még piszkosabb, zsúfoltabb lesz a falu, még tűrhetetlenebbé válnak a szerencsétlen parasztok életkörülményei. A sötét képekből össszerakott regénynek számos fogyatékossága van. Döcögős, szaggatott cselekményéből hiányzik az egységes, biztos vonalvezetés. Selly A impresszionista elbeszélő, s kissé rendszertelenül adja elő különböző élményeit. Műve valósággal fátumregény: Sellyei faluját az általános káosz és sötétség jellemzi, s a parasztok élete végzetszerűen reménytelen. A regény stílusán nemcsak a mátyusföldi magyar nyelvjárás sajátsága érezhető, hanem a beszélt nyelv pongyolasága és az írónak a szociográfiát utánzó tudálékossága is. 222