Csanda Sándor: Első nemzedék
Az elbeszélő irodalom - Jarnó József
otthagyja a gyárat, falura megy parasztnak, vissza a földhöz, bizonyára az író rousseau-ista és tolsztojánus eszméinek demonstrálása érdekében. A gyárról Illés Endre találó és szellemes kritikát írt a Nyugatban: Attitude-je az igazság megmutatása. Mindenhol, mindenfelé s mindenáron. Kitapogatni, rávilágítani, megmutatni: emberek, osztályok, célok, életjelenségek eddig elkendőzött igazi arcát. Milyen hát ez az igazi arc? Meg kell nézni közelebbről. Mert az ilyen hangosan kongó jelszavak —• Igazság! — 1 sosem jelentenek többet, mint amennyit a bennük levő gondolat ér, akármekkora legyen is a gondolat burka: a szó. Jarnó témaválasztása, a nekikezdő lélegzet, amelyen érezni, mennyi kirobbanó sok mindent akar elmondani — ha nem is a regény acélboltozatú katedrálisában, csak kisigényű mozaikok egymás mellé való felsorakoztatásával —, bizonyos várakozást kelt. Ahogy azonban megvillan meztelenre vetkőztető, kérlelhetetlen reflektora, és sorra következnek „átértékelő" megállapításai: a napfényről például, amely szürke, s „amelyet csak falusi költők énekelnek aranyosnak", a gyár kémény ékről: „olyanok . . . magasabbak, mint a templomtornyok . . .", a munkavezetőről, akinek „szemében megsuhog a régi fáraók hajcsárainak szöges korbácsa", a burzsoáziáról : „hasas polgárok teregették ki jólétüket a szigeti vendéglő teraszán", a tavaszról, melynek verőfény ér e „koko ttok szelídültek úriasszonyokká, s úriasszonyok vadultak kokottá" stb., stb. — már az első oldalon s azután mindvégig — csak csalódást kelt. Mindez a zsurnalisztika s a riport elkedvetlenítően felületes lapossága csupán. „Hegyek vajúdnak —• í üres kis szólamok születnek" —- írja többek között. (Nyugat 1930. I. 225.) Jarnó regényei közül leginkább a budapesti Pantheon kiadásában megjelent Börtön sikerült. Ebben szintén találunk életrajzi jellegű adatokat. Egy hivatalnok sikkasztás vádjával vizsgálati fogságba kerül. A börtönben kezdetben szinte irtózik a különböző csalóktól, tolvajoktól és más bűnözőktől, de néhány hónap múlva már nem lát erkölcsi különbséget a börtönélet lakói és a külvilág emberei között: Mit veszít a károsult ember, akit megloptak?. . . Pár koronát. Rendszerint olyan összeget, hogy alig is hiányzik neki. Ezzel szemben jnilyen súlyosan károsul az a zsebtolvaj, akit rajtakapnak — tőle ilyenkor hónapokra lopják el a szabadságát. . . A kinti etika megint átszakította a gondolatsort: A zsebtolvaj 201
