Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Jarnó József

büntetést kap! Igazságszolgáltatás! De a paragrafusszagú szavak semennyire se nyugtatták meg. Lopna-e az ember, ha már előzőleg, gyermekkorában nem lopták ki volna belőle az ember hitet! Nyomorban nőtt, nyomoréletre ítélt embertől szabad-e rossz néven venni, ha bűnre téved, mikor látja, hogy a nyomorból nincs kivezető út, csak a lopás . . . Ez az ellentétekben való gondolkodás, filozofálgatás jellemző Jarnónak szinte valamennyi művére, s mivel minden jelenségnek főként árnyoldalait, negatívumait keresi, néha szinte nihilista álláspontra jut: Nem annyira eredeti tehetség ő, mint művelt tagadó. Rangot, hírt és érdemességet e tagadással, a színvonalra emelt s irodalmi formában közölt társadalmi és szellemi bírálattal vívott ki magának a magyar szó területén. Azt hiszem, nem tévedek, ez a szellemi kép, ami róla végképp megmarad. Az. az állandó ellenzékiessége is érdekes, ez nála természetéből ered, ami nélkül szinte elképzelhetetlen, talán tehetetlen is lett volna. Európaisága, melyről beszélni fognak, itt keresendő — állapítja meg Szalatnai Rezső a Magyar Figyelőben írt nekrológjában. A Magyar miniatűrökben irodalmunk egy-egy klasszikusáról rajzol szellemes, novellisztikus, az életművet drámai motívumaival bemutató portrét. Ezek az irodalomtörténeti elbeszélések sikerültebbek, színvonalasabbak pl. L. Kiss Ibolya hasonló témájú alkotásainál. 202