Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Jarnó József

5 megkeresni az eldugott bokrot, ahol egészen nyugodtan és zavartalanul véres csókkal lehet szeretni. Lírai költészete nem jelentős, inkább ifjúkori kísérletezésnek tekinthető. Baloldali publicisztikája és epikája lényegesen fontosabb, Börtön című regényével Mikszáth-díjat nyert. A Szakadó kötelek életrajzi vonatkozású regény, amelyben háborútól forradalomig, 1914-től 1919-ig mondja el egy gimnazista életét és háborúellenes, mindent kritikával szemlélő eszmei fejlődését. A mű utószavában az író így szól saját alkotásáról: Nem októbrista regény és nem ellenforradalmár. Politikai tendencia nincs benne, csak hányatás. Nem akartam senkit felglóriázni, senkit besározni. Ha van benne glória: élet. Ha van sár: élet. A fiatalembert akartam megrajzolni benne: a fiatalembert, aki gyermekszobából háborúba nőtt, és a háborúból forradalomba öregedett. A fiatalembert, aki nem militarista, nem pacifista, nem forradalmár és nem ellenforradalmár — de fiatalember. A háború vajúdta elő. Ilyen fiatalemberek százával szaladgálnak, támolyognak, dolgoznak és robotolnak körülöttünk. Egy forgószél végigkergette őket száz esztendők történetén. A száz esztendők hónapok alatt peregtek le, a fiatalemberek tízéves korukban férfivá kényszerültek, és húsz életévvel már rokkant aggastyánná pofozta őket a sors. A mű nem igazi regény, inkább a publicisztika és a riport eggyé olvasztása. Jellemábrázolása felületes, a drámára emlékeztető rövid fejezetekből, jelenetekből áll. A drámaiság és szaggatottság Jarnó későbbi epikájára is jellemző, A gyár című regényre is, amely egységes cselekmény nélküli^ szimultanista, filmszerű képekből álló alkotás. Ebben az író mind a munkások, mind a gyárosok és hivatalnokok életét kritikusan és reálisan akarja ábrázolni; kritikájának éle szociális jellegű: a felsőbbség, a hivatalos bürokrácia zsarnoki módon uralkodik az egyszerű dolgozók felett. A nagyüzem élete, munkamódszere felett pedig az embertől idegen mechanizmus, a Gép uralkodik, amely rabszolgájává változtatja az őt létrehozó embert. A dinamikus szerkezet, a gyorsan váltakozó képek a kapitalista termelés idegesítő tempóját, hajszoltságát érzékeltetik, de szétesővé, nehezen áttekinthetővé teszik a regényt. Jellemábrázolásai gyöngék, a mű befejezése pedig naivan tételes: a főhős, Vér Endre kishivatalnok 200