Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szenes Piroska

elmondására. Felsejlik a sorok közt a lateiner középosztálynak parasztsággal felfrissülő problémája is. Később azonban mind sekélyebbé válik ez az érv. Az események torlódásában mind hosszabb időkre tűnik el. S mind föld alatti patakok vize: szava csak néha dörren fel a mélyből. Áttetsző szimbolikájával a regénynek ez a része tapad különben legjobban a papírhoz. Bármily súlyosaknak látszanak is, ezek a szavak mondanak a legkevesebbet. Szenes Piroska ott talál igazi önmagára, mikor regénye a romantikába hajlik vissza. Nem Mikszáthhoz már, inkább valami E. T. A. Hoffmann-szerü lázba és misztikumba. A hang azonban teljesen a sajátja. Vérbeli elbeszélő, akinek szava könnyen s biztosan viszi előre az eseményeket. Dús szálazással gombolyítja le témáját, ötletesen köti s bogozza azután ezeket a szálakat. Ha itt-ott el is akad még, különösen a vége felé, mindvégig meg tudja tartani azt az iramot, amit az események kezdősebességével beállított. Valami filmszerűség van az előadásában: mozgás, sok-sok mozgás. Mint felvevőgép objektívje: rátapad az alakjaira, követi lépéseiket, megmutatja minden mozdulatukat, kezük, arcuk, testük játékát híven visszaadja. Fáradhatatlan a különböző interieurök rajzában is. De sohasem válik ezzel részletezővé. Es a történet menetét sem akasztja fölöslegesen meg. A Franklin kiadásában 1930-ban megjelenő Csillag a homlokán című kétkötetes regénye egy szlovák cselédlány hányatott életéről, „kálváriajárásáról" szól. A kis Kata szülei zsellérek a grófi birtokon, s az első világháború alatt egyre nagyobb ínségbe kerülnek. Egyszer anyja a városi piacra megy, s a hatéves Katkára bízza kis öccsét, de a kislány inkább barátnőjével játszik, s Misko belefullad a vizeshordóba. Ez a tragikus élmény Katkát szinte egész életén át kíséri: ha baj éri, abban az Isten büntetését látja Misko haláláért. Később nagy politikai és társadalmi változások következnek be a kis szlovák falu életében; a front felbomlik, a vidék máról holnapra egy új államalakulathoz, Csehszlovákiához kerül. Az írónő röviden és pozitivista módon ábrázolja a magyar Vörös Hadsereg szlovákiai harcait is, s a gróféknak ezzel kapcsolatos ideiglenes leköltözését az itteni kastélyba. Katka rövid időre kiscseléd lesz a grófi kastélyban, de amikor a grófék visszautaznak Pestre, anyja nem engedi, hogy velük menjen. A szegény szlovákok aratás idején délen, magyar birtokosok földjén keresnek munkái, 170