Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szenes Piroska

a tizenhárom éves Katka is velük megy marokszedőnek, de nem bírja a nehéz munkát. A közös pajtában egy durva legény éjszaka megerőszakolja. Testileg és lelkileg megtépázva tér vissza anyjához. A következő évben egy német származású intézőcsaládhoz kerül pesztrának két kisgyerek mellé. Itt még nagyobb megrázkódtatás éri, egy félkegyelmű szolga vesz rajta erőszakot, teherbe esik, megmérgezi magát s csaknem meghal. Ez a rész a regény cselekményének tetőpontja, utána mír szinte epilógusként hat, ahogy a kis Kata tovább bukdácsol az életben; a városba megy szolgálni, katona szeretőket tart, s tizenhat éves korában férjhez megy Imrushoz, a falucska bamba kanászához; ezzel be is fejeződik cselédi élete, hogy visszahulljon a gyermekeket szülő, robotoló szlovák szegény asszonyok szürke életébe. A regényt a korabeli irodalomkritika rendkívüli elismeréssel fogadta, szinte egyhangúan „a modern magyar regényírás egyik legkiemelkedőbb alkotásának" tartotta. A Horthy-Magyarország és a burzsoá Csehszlovák Köztársaság hivatalos irodalompolitikájának képviselői azonban — két ellentétes szempontból — egyaránt elítélték, s mindkét részről hazaárulásnak bélyegezték. A hivatalos magyar irodalomkritikával szemben aláírás nélkül valószínűleg Móricz Zsigmond védte a regényt a Nyugatban 1931-ben Amire Istennél nincs bocsánat című cikkében: Hála Istennek, vannak még jó hazafiak, akik gondoskodnak arról, hogy a hazaárulók száma el ne fogyjon. Már csak azért is, micsoda érdem és élvezet hazafinak lenni, ha nincs hazaáruló, akinek bűnéhez az ember hozzámérje a maga fennkölt erényét. A hazaárulók számának kívánatos gyarapítására igen alkalmas mód kiterjeszteni a hazaárulás fogalmát. Ez a módszer már a múltban is szép sikereket aratott, s a hazaárulás ma már gumiból készült fogalom, melyet tetszés szerint lehet tágítani. A múltban azonban mégis kelleténél szerényebben éltek ezzel a tágítási lehetőséggel, s csak arra terítették rá a hazaárulás vizes gumitakaróját, aki tettel vagy szóval elkövetett valamit. A modem kor haladott technikája már felfedezte a negatív hazaárulást: az is hazaáruló, aki valamit nem követ el, vagy nem mond. Az ilyen negatív hazaárulásnak egy eklatáns példáját állapítja meg a Budapesti Szemle r. r. jegyű bírálója. Aki a szörnyű bűnt elkövette, az nem más, mint Szenes Piroska Csillag a homlokán című regényével. Miután nem tagadhatta meg bizonyos ,,inkább írói, mint regényírói" értékeit, 171