Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Urr Ida

URR IDA Urr Ida (Kassa 1904— ) egyike volt a két világháború között csehszlovákiai magyar líra legsikeresebb költőinek, de már a húszas években Budapestre költözött, ma is ott él nyugdíjazott főorvos­ként. Verseskötetei: Zokogások (1923), Bíborkehely (1925), Kor­mozott lámpással (1927), Szent pokol (1930), Nincs kenyér (1936), Itt az írás (1940). Költészetében elsősorban a nemzeti és szociális problémákból fakadó fájdalom jelentkezik. Első versein Ady lírájának hatása is észrevehető. Szent pokol című kötetét a magyar­országi kritika általános elismeréssel fogadta, a Nincs kenyértől pedig így ír Neubauer Pál a Prágai Magyar Hírlapban: Míg az indulás a Zokogások címet viselte, addig a Szent pokol ban már jelentkezett a költő, aki ebben az új verskötetben kiteljesedést mutat. Nincs kenyér, ezért nincs élet, szerelem, hit, reménység, csak sötét éjszaka van. Urr Ida sokhúrú lírájában a női lélek számos megérzé­se, fájdalma nyilatkozik meg; ezt a rezonálást így fejezi ki egyik versében: A lelkem, mint acéllemez, elém áll s véd, néha meg­borzong ... s ahogy koppan reá a kő: úgy élnek nyomán a dalok . . . és én érzem, hogy vagyok! Válogatott versei A fényrács mágiája címmel jelentek meg, 1980-ban. 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom