Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mihályi Ödön

elemi és középiskolába, majd Pesten és Bécsben tanult, később pedig apja bogdányi birtokán gazdálkodott. 1929-ben egy autószerencsétlenség következtében hunyt el. Első verseskötetét — Márciusi Tribün — Kassán adták ki 1921-ben; lázadó, avantgardista költeményeit tartalmazza. Második kötete Galambot várok címmel Pozsonyban jelent meg 1928-ban, ebben vidéki magányában szerzett versei találhatók. A bogdányi visszavonultságban szintén szabad verseket ír, de ezekben már nem lázadásait, harcos humanizmusát énekli meg, hanem csendes rezignációval szól a falusi élet egyhangúságáról s apró örömeiről: Lásd, én láttam álmos és jobb sorsra érdemes éjjeken az uccák éjszakáját, ma halott vízió, csak álom, régi szerelmem. Pedig most jöttem Párisból, de már alszik bennem a boulevard, kialudtak az áruházak tüzreklámai a meddő bogdányi éjben. És hol vannak a régi pesti uccák, pincérlány szerelmem, kávéházi barátaim, és hol vagy te, kivel együtt sírtunk októberben, mikor közénk lőttek a rendőrök és mellénk vágódott egy nyomorult munkás? (Bogdány) Amint az idézetből is látjuk, lírájába epikai motívumokat sző, számos költeménye prózába fordul, néha egészen ellaposodik. A paraszti életformát nem idealizálja, de nem is régebbi forradalmi hangján énekel róla, hanem bukolikus, bánatos életképeket fest: Hát evőé élet, majd átcsúszunk a sáron, / jól telt gyomorral, prémes nagy bekeccsel, / ó, meg ne fázz, ó, meg ne éhezz, ó, jaj ne ásíts, / szétfoszlik a varázs és pőrén maradsz. (Láttál és győztél) Fábry Zoltán állapította meg ezekről a versekről: erőszakolt idillteremtés, a menekülés rezignációja, s hogy a költő a barikádokról a vidéki kúriába menekült. Mihályi életművének továbbfejlődését megakadályozta a halál, 118