Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
munka-, a szolgálati vagy a tanulói viszonyt bármelyik államilag megbízhatatlan személlyel. Annak a megítélésében, hogy kik azok a megbízhatatlan személyek, a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. június 5-i 50. számú rendeletének 4. és 6. §-a volt az irányadó. Megbízhatatlanoknak számítottak a német és magyar nemzetiségű személyek, ha nem tudták igazolni, hogy aktívan részt vettek a Németország és Magyarország ellen folytatott harcban, vagy hogy jelentős mértékben elősegítették a Csehszlovák Köztársaság, valamint a szlovák és a cseh nemzet szabadságának visszanyerését, továbbá azok a személyek, akik bármi módon közrejátszottak a Csehszlovák Köztársaság szétverésében vagy megszállásában. A német és a magyar nemzetiséghez való tartozás megállapítása szempontjából döntő tényező volt a családi érintkezésben használt nyelv, valamely magyar vagy német politikai párthoz való tartozás 1938. október 6-a után, illetve a legutóbbi népszámláláskor bevallott nemzetiség 4 5. A hatóság tehát visszaélt a népszámlálási adatokkal, s ez lett az oka a későbbi félelemnek, a valós nemzetiségi hovatartozás letagadásának. A Szlovák Nemzeti Tanács egy másik intézkedésével, a május 25— i 51. számú rendeletével feloszlatott minden egyesületet és társaságot a Magyarországtól visszacsatolt területen. Vagyonukat az állam vette át 4 6. Az említett jogszabály egyes rendelkezéseit módosította az SZNT 1947. december 2-i 85. számú rendelete, mégpedig elég radikálisan. Feloszlatta mindazokat az egyesületeket és társaságokat, amelyek Szlovákia területén működtek, kivéve a szlovák egyesületeket és azok fiókszervezeteit, amelyek névsorát a 2. § alapján kiadott jegyzék tartalmazta. Ezek közé tartoztak a szlovák katolikus, evangélikus, pravoszláv, görög katolikus és zsidó vallási egyesületek, jótékonysági intézmények, temetkezési vállalatok, a Matica slovenská, a Živena, a Slovenská liga, továbbá a tudományos társaságok, művészeti egyesületek, dalárdák, műkedvelő színjátszó csoportok, valamint a filatelista, turista, szőlészeti, méhészeti egyesületek, a tűzoltóegyletek, sportegyesületek stb. A háborús károkkal kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Tanács július 3-i 67. számú rendeletével úgy rendelkezett, hogy a kártérítési kérelemben fel kell tüntetni, milyen állampolgárságú volt a kérelmező 1938. október l-jén, és milyen nemzetiségűnek vallotta magát 1938. október l-jén, majd e napot követően. Ezeknek az adatoknak a feltüntetése a magyar nemzetiségű kérelmezők számára fatálisnak bizonyult. E helyt kell szót ejteni a nemzeti tanács 1945. augusztus 23-i 99. számú „korszerűsített" rendeletérőf 1, amely módosította a május 25— i 44. számú rendeletet, és ismételten szabályozta az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyát. E jogszabály szerint július 31— i visszamenő hatállyal el kell bocsátani az állami és közszolgálatból a német és magyar nemzetiségű alkalmazottakat, ugyanúgy, mint az eredeti rendelet szerint, tehát a szolgálati viszonyból származó mindennemű igény nélkül. Úgyszintén július 31— i hatállyal szüntette meg a nyugalmazott állami és közalkalmazottak nyugdíjjogosultságát. A német és a magyar nemzetiség megállapítása szempontjából ismét csak a családi érintkezésben használt nyelv volt a mérvadó, továbbá valamely magyar vagy német 89
