Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
deportálják, s ott rabszolgaként munkára fogják őket. Adódott egy további lehetőség is: elszökni, idegenben keresni menedéket, vagy megvárni a „legális" Magyarországra telepítést. Sokan féltek, hogy a magyarokat is megkülönböztető jel viselésére kötelezik, mint pár évvel korábban a zsidókat. A magyarok üldözöttekké váltak szülőföldjükön. Magukra maradva a puszta létükért és megmaradásukért küzdöttek őseik földjén. A Nyugat hallgatott, a Kelet ujjongott. Az egész világon alig akadt valaki, aki a deportálások hírére felemelte volna a szavát. Még az egyházak is jóformán némák maradtak. Ha meg is szólalt valaki, szava nem hallatszott el Pozsonyig, Prágáig. A szlovák sajtó, rádió a történelmi leszámolás lázában égett 4 1. 3. A diszkriminatív SZNT-rendeletek és „beneši dekrétumok" mint a németek és magyarok likvidálásának , jogi" eszköze A kormány tehát április 5-én Kassán elfogadta azt a hírhedt programot, amely Kassai Kormányprogram néven vált ismertté s lett a második világháború után elkövetett embertelenségek forrása. A következőkben azoknak a fontosabb jogszabályoknak legalább a töredékét tekintjük át, amelyeket a szlovák, illetve csehszlovák hatóságok a németekkel és a magyarokkal szemben már a kormányprogram jóváhagyása után foganatosítottak. Az elsők között említhetjük a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének 1945. április 7-i rendeletét (a nemzeti bizottságokról) 4 2. A 6. § rendelkezése a többségükben német és magyar nemzetiségű községek és járások igazgatásával függ össze. Ezek számára a Belügyi Megbízotti Hivatalnak komisszárokat vagy közigazgatási bizottságokat kellett kineveznie olyan feladatkörrel, amilyennel a nemzeti bizottságok, illetve járási nemzeti bizottságok rendelkeztek. Itt említjük meg a Szlovák Nemzeti Tanács április 21— i 30. számú rendeletét is, amelynek 1. §-a szerint a törvényhozó hatalmat Szlovákia területén az SZNT gyakorolja, összhangban a Csehszlovák Köztársaság elnökével és kormányá143 A Szlovák Nemzeti Tanács további fontos jogszabályt fogadott el 1945. május 15-én. Ennek a 33. számú rendeletnek az alapján ítélkeztek a népbíróságok Szlovákia területén (nem tévesztendő össze a 33. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétummal). A német és a magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottaknak a munkaviszonyból származó mindennemű jogigény nélküli elbocsátására az SZNT május 25— i 44. számú rendelete szolgált alapul. A 2. § 2. bekezdésének rendelkezése szerint a nyugalmazott német és magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottak 1945. május 31. napjával nyugdíjjogusultságukat is elvesztették. Az elbíráláskor a származás, a családi érintkezésben használt nyelv és az 1938. október 6-a után bevallott nemzetiség volt a mérvadó 4 4. A megbízhatatlan magánalkalmazottak elbocsátását a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. július 3-i 69. számú rendelete tette lehetővé. Az 1. § 1. bekezdésében kimondta, hogy a munkaadó a nemzeti bizottság hozzájárulásával, tekintet nélkül egyéb törvényes és szerződéses rendelkezésekre, azonnal megszüntetheti a 88
