Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
Kövesdi János: Bevezetés
És mi a helyzet a szégyenteljes „beneši dekrétumok"-kal, az SZNT rendeletekkel és egyéb, 1944—1950 között született diszkriminatív jogszabályokkal — melyek szentesítették és legalizálták a „barna-vörös fasiszta terrort" — a magyarság vonatkozásában? A szlovákiai magyar pártok már nemegyszer megkísérelték a parlamentben napirendre vétetni a magyarságot is éppúgy sújtott jogfosztó törvények hatálytalanításának, a magyarság megkövetésének és elszenvedett sérelmeiért jogos kárpótlásának kérdését — ezt ezideig minden alkalommal elutasították. (A könyv dokumentum-fejezetében szerepel három-négy erre vonatkozó friss dokumentum.) Noha a cseh és a szlovák kormány számos kérdésben 1992 óta heves vitában áll egymással számos más ügyben, a kisebbségeket érintő jogsértő törvények ügyében — furcsa mód — teljes köztük az egyetértés. A magyarság 2. világháború utáni golgotája témaként 1990-ben jelenik meg a szlovákiai magyar könyvkiadásban, elsőként Gyönyör József Mi lesz velünk, magyarokkal? c. könyvében. 1990-ben Prágában is kiadnak egy könyvet (Kaplan, Karel: Pravda o Československu 1945—1948\ magyarul: Csehszlovákia igazi arca. Kalligram 1993.), melynek szerzője elfogulatlanul foglalkozik a magyarság jogsérelmeivel is. E kiadványt olyan művek követik, mint Esterházy János Cselekedjünk... c. könyvecskéje (Pannónia K., 1991.), mely visszaidézi a negyvenes évek elejének eseményeit is. Ugyanebben az évben a Pannónia Kiadó fáradozásai nyomán végre napvilágot látnak Fábry Zoltánnak a magyarság léleknyomorító kisebbségi létéről írott, de a korábbi Fábry-válogatások kiadása során három évtizeden át — valamilyen érthetetlen ürügygyei — mindig kihagyott lendületes, tiszteletet érdemlően őszinte esszéi, köztük az 1968 óta nem publikált nevezetes írása, A vádlott megszólal c. esszékiáltvány. (Fábry Z.: Merre vagy, Európa? Kisebbségek a vádlottak padján. Pannónia K., Pozsony). Fábry írásai a minden szörnyűséget átélt kortárs döbbenetes tanúvallomásai e gyalázatos korszakról. A következő évben úgyszintén a Pannónia gondozásában jelenik meg Janics Kálmán „A kassai kormányprogram" és a magyarság „kollektív bűnössége" (Pannónia K., 1992.). Ebben a neves szerző aprólékos szakszerűséggel veszi bonckés alá a címbeli újfasiszta terrorprogramot éppúgy, mint a „beneši dekrétumokat". Esterházy és Janics említett könyvecskéjének kiadásával 1940-től datálható hagyományt elevenít fel a pozsonyi Pannónia Kiadó az SZMF-sorozatával, melyben a Pannónia — szándékai szerint — a Toldy Kör által előbb Szlovákiai Magyar Irodalmi Füzetek, majd Szlovákiai Magyarok Könyvtára címmel megjelentetett (Esterházy J., Aixinger László és mások által szerkesztett) „Füzetek" hagyományának továbbvitelét vállalta fel. (Az SZMFsorozatban még sok fontos írást kaphat kézhez az Olvasó.) 1993-ban kiváló szakmunka látott napvilágot Vadkerty Katalin tollából, címe: A reszlovakizáció (Kalligram K., Pozsony). Művében a szerző avatott kézzel tálja fel a „magyartalanítás" szégyenteljes kudarcba fulladt „nagy kalandjának" minden részletét. Ugyanebben az évben ugyancsak a Kalligram gondozásában még két értékes könyv lát napvilágot, a Vagyunk és leszünk című gyűjtemény, benne Szalatnai Rezső felfedezésszámba menő Memorandumánal (mely a hontalanságunk éveit feltáró tényirodalmunkban méltó párja Fábry A vádlott megszólal-jának és Peéry Rezső Memorandumé.nak, mely egyéb, a korszaknak szentelt fajsúlyos írásával együtt a Gondolatok a tehervagonban avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében című kötetben (Kall., Po. 1993) található. Ekkor jelenik meg egy általunk elismerést és tiszteletet érdemlő szlovák történész, Stefan Sutaj kiváló könyve is ( Maďarská menšina na Slovensku v roku 1945— 6
