Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

nekik a nemzeti öntudat fenntartásában és a hagyományok ápolásában. A pártvezetőség tudatában volt a szélsőséges és kalandor akciók káros vol­tának, s elhatárolta magát az irredentizmustól. Ellenben gyakran hangsúlyozták a szlovákok és a magyarok egymásrautaltságát, sorsközösségét és barátságát. „Nem az a jelszavunk, hogy valaki, vagy bárki ellen, hanem mindenkiért, akivel egy a sorsközösségünk a dunai medencében" - szögezte le Esterházy 1940 janu­árjának legelején a magyarokhoz intézett újévi üzenetében. A szlovákiai ma­gyarság vezetője messzemenően tisztában volt azzal, hogy a szélsőségesen naci­onalista szellemű, szemellenzős nemzetiségi politika ideje lejárt. Több esetben közbenjárt a magyarországi szlovákok érdekében, amivel a szlovákiai magyar­ságjavát is szolgálta. Ily módon a párt összekötő kapocs volt a két ország között, és pozitív szerepet töltött be a nemzetiségi ellentétek mérséklésében. Esterházy kiállása a magyarság mellett nélkülözte a németeknél olyan gyakran tapasztal­ható provokatív, arrogáns momentumokat. A Magyar Párt igyekezett valamennyi szlovákiai magyar érdekeit mara­déktalanul képviselni, tekintet nélkül a párttagság tényére. Természetetsen gyakran szorgalmazta, hogy minden magyar csatlakozzék a párthoz; 1941 no­vembere után azt is hangsúlyozták, hogy az immár regisztrált Magyar Pártban való tagság senkinek sem lehet hátrányára. A párt 1944 végéig működött, ami­kor az egyre kedvezőtlenebbé váló belső és külső körülmények hatására felosz­lott. (...) Szlovákiai magyar szellemiség a világháború éveiben A szlovákiai magyarság szellemiségét mindenekelőtt a kereszténység hatá­rozta meg, melynek erkölcsi értékrendszere szerencsésen ötvöződött a két vi­lágháború közötti időszakból örökölt, s tovább is élő és ható hagyománnyal - a vox humana tradíciójával. Esterházy János beszédeiből és nyilatkozataiból pon­tosan körvonalazható az a keresztény humanizmus, amely a szlovákiai magya­rok túlnyomó többségének gondolkodását meghatározta, s a nehéz időkben erkölcsi tartást adott s a tettek megítélésének mércéje volt. E szempontból fi­gyelemre méltó - többek között - Esterházynak a pártvezetőség 1942. október 21— i ülésén előadott expozéja, melyben kiemelte, hogy a magyaroknak „hűséges keresztényeknek" kell maradniuk, és meg kell őrizniük gerincességüket, mert „ez a jövő záloga". Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a magyar ember sohasem ismerte a gyűlöletet, semmilyen nép, nemzet, avagy egyén iránt, sem a távo­labbi, sem a közelebbi múltban." Esterházy a háború kezdetekor az alábbi üze­nettel fordult a szlovákiai magyarsághoz: „E nehéz történelmi időben igyekez­zék mindenki legjobb tehetsége szerint követni a felebaráti szeretet pa­rancsát" Győry Dezső, a neves költő így jellemezte 1939 novemberében a magyarság körében uralkodó légkört: „... a mi családunk fői nem izgatnak, nem ágálnak, nem öntenek olajat a tűzre, nem szaggatnak sebeket és nem sarkan­tyúznak szenvedélyeket: „krisztusi emberséget, cselekvő emberszeretetet, építő és megtartó magyar józanságot hirdetnek". Történelmi tény, hogy a szlovákiai magyarság háború alatti állásfoglalásaiból valóban hiányzik a különböző népek elleni gyűlölet szítása, magatartásáról pedig elmondható, hogy politikai józan­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom