Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

ságát és higgadtságát - egy kis csoport eléggé el nem ítélhető s a magyarságot diszkreditáló nyilaspárti fellépéstől eltekintve - mindvégig megőrizte. A szlovák állam politikai viszonyait s a magyarság állásfoglalását is jól jellemzi az a tény, hogy „Esterházy több alkalommal is élesen tiltakozott a rendszer antihumánus módszerei, a koncentrációs táborok működése ellen. „Beszállítani valakit a koncentrációs táborba, ott tartani hetekig, sőt hónapokig kihallgatás nélkül, ez nem méltó a keresztény felfogáshoz, ez megrendíti a jogrendbe vetett hitet és csak a bizonytalanság érzését növeli" - mondta a parlament ülésén 1940. május 17-én." A kereszténység deklarálása mellett ugyanolyan fontos volt a magyarság hangoztatása is. A párt vezetőinek felfogásában a kereszténység volt az az eszköz, amely a magyarokat egy családba egyesítette. A kereszténység által Esterházy szerint a magyarok „emberibb emberek és magyarabb magyarok" lesznek. A magyarságot nem tekintették tetszetős „külső máznak", hanem igyekeztek a fogalmat humánus tartalommal megtölteni; nem értelmezték szűklátókörűén, és számos alkalommal hangsúlyozták, hogy „az igazi magyarság követelményei közé" az európaiság is beletartozik. Már a világháború sötét felhői tornyosultak Európa egén, amikor Esterházy 1939 decemberében így nyilatkozott: „Mi magyarok a Duna medencéjében kettős hivatást teljesítünk: keresztény magyart és általános európait." Esterházy a keresztény szellemiség integráló hatását a magyarok és a szlovákok viszonylatában is hangsúlyozta. Rámutatott arra is, hogy a magyarságnak kötelessége haladnia a korral, de ez a haladás csak reformok útján valósulhat meg. A haladásról vallott felfogását 1941 decemberében így fogalmazta meg: „Modern és haladó vagyok, beilleszkedem a mai korba, befogadom az új eszmeáramlatokat, de csak kereszténységem és magyarságom szűrőjén át engedek nekik teret az érvényesüléshez... A keresztény, nemzeti és szociális hármasság marad mindig minden kiindulásunk alapja." Esterházy szerint a szlovákiai magyar legfontosabb kötelessége: „Megmaradni tántoríthatatlan keresztény magyarnak." A szociális kérdésekben elfoglalt álláspontját így összegezte: „Az osztályellentétekre alapított marxizmus egyes osztályok megnyomorításával, sőt megsemmisítésével akart fölemelni más osztályokat, holott emberi és keresztény felfogás csak az lehet, hogy... igazságos elosztással mindent részesítsünk abban a jóban, amit magunknak, a mi osztályunknak vagy a mi népünknek kívánunk." Esterházy s az általa befolyásolt, őt követő emberek gondolkodásában fontos momentum volt a nemzetek szabadságának és egyenjogúságának az elismerése és az egyéni jogok tiszteletben tartása. A magyar pártvezér s vele együtt a szlovákiai magyarok hatalmas többsége elutasította a sovinizmust és a totalitarianizmust, csupán a nyilas- és nácibarát elemek kis csoportja képezett kivételt. A szlovákiai magyar szellemiséget tehát a kereszténység, a magyarságtudat és a „szociális eszme határozta meg, de alapvető hangsúlyt kapott a nemzetek közötti kölcsönös megértés hangoztatása is, különös tekintettel a szlovákokhoz fűződő viszonyra. Markánsan jelen volt továbbá az antikommunizmus és a szovjetellenesség, és - leginkább a háború első, a németek számára sikeres sza59