Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise
engedélyt a pártszervezet létrehozására. (...) A helyi szervezetek feladatai közé tartozott a szóban forgó község magyar nemzetiségű lakosainak tömörítése, érdekeik képviselete, szükség esetén lépéseket tett a jogorvoslás érdekében, ezenkívül pedig legalább évente egy alkalommal taggyűlési kellett tartania. (...) A Magyar Pártnak tizenkét kerülete volt, s az élükön álló kerületi elnökök számítottak - a pártelnököt és az országos igazgatót követően - a pártélet legkiemelkedőbb képviselőinek. (...) A párt életének irányítása az országos pártszervek feladata volt. Ezek a következőek voltak: 1. pártkongresszus; 2. központi pártvezetőség; 3. központi elnökség; 4. pártelnökség;5. országos pártosztályok; 6. pártközpont. A pártkongresszus megrendezésére az ismert körülmények miatt egyszer sem került sor. (...) A központi pártvezetőség hatásörébe tartozott a pártelnök és a két alelnök megválasztása, a párt programjának a kidolgozása, a különböző szintű pártszervek működésének az ellenőrzése és a kongresszus előkészítése. A központi elnökség az országos horderejű problémákat vitatta meg, s intézkedett a megoldásukról. Az országos pártosztályok feladata „a párttagok mindennemű érdekeinek biztosítása" volt „a törvényes keretek és a tagság keretei között". A párt osztályokat oly módon szervezték, hogy lehetőleg a társadalmi élet minden területén képviselhessék a magyarok érdekeit. Fokozatosan létrehozták a Gazdasági Szakosztályt, a Pénzügyi Szakosztályt, a Szociális Osztályt, a Népjóléti Osztályt, a Családvédő Osztályt, az Iparos és Kereskedő Szakosztályt, a Magyar Magánalkalmazottak Szakosztályát, a Magyar Párt Nyaralási Osztályát és a Népművelési Osztályt. A pártközpont a szervezeti életet irányította, s bebiztosította és ellenőrizte az utasítások végrehajtását. A Pozsonyban székelő pártközpontot a pártelnök által kinevezett központi igazgató vezette. A Magyar Pártot csupán 1941 novemberében regisztrálták a Szlovák Törvénytár (Slovenský zákonník) 121/1940. számú törvénye alapján, de helyzetében ezután sem következett be érdemi változás. Tevékenysége mindvégig csaknem kizárólag a szociális és a kulturális szférára terjedt ki, s igen korlátozott mértékben a gazdaság területére. Politikai tevékenysége jórészt a központi vezetőség és a pártelnökség iiöléseiben és a pártelnök szervező körútjaiban merült ki. Esterházy e körutakat nem csupán szervezeti kérdések megvitatására és megoldására használta ki, hanem igyekezett a magyarságot lelkesíteni, öntudatát fenntartani, az emberekbe reményt önteni, gyakorta hangsúlyozta, hogy „helyes utunk csakis a csendes munka lehet". A párt politikai tevékenységének fontos alkotóeleme volt az ün. Magyar Ilázak felépítésére irányuló akció. Esterházy már 1939. január l-jén felhívást intézett a szlovákiai magyarsághoz a Magyar Házak felépítésére történő adakozás érdekében, s a felhívás eredményességéről az 1940-es években Nyitrán, Nagymihályon, stb. felavatott házak tanúskodnak. Mindenekelőtt a magyar kisebbség társadalmi életének színhelyéül kellett szolgálniuk, s fontos szerepet szántak 57