Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

kok sorsközösségét és egymásrautaltságát hangoztatta, kijelentve, hogy „a Szlovákiában élő magyarságot leghatározottabban arra utasítom, hogy mindenütt jelentkezzék munkára a szlovákoknál és a legteljesebb nyugalommal várja az elkövetkező napok eseményeit", valamint nyújtson támogatást „az önállóságát most elnyert szlovák nemzetnek". Esterházy s vele együtt az Egyesült Magyar Párt s a magyarság nagy többsége azt remélte ekkor, hogy az új államban a magyarság helyzete kedvezőbb lesz, mint a Csehszlovák Köztársaságban. A magyarság vezetője gyakorlati lépéseket is tett a magyar-szlovák közeledés érdekében, s a korabeli magyar sajtó is tényként rögzítette, hogy Esterházy „minden alkalmat megragad" a magyar-szlovák megbékélés elősegítésére. Esterházy s hívei szünet nélkül hangsúlyozták, hogy a magyarok pozitívan viszonyulnak az új államalakulathoz, s nem kívánnak semmi olyant tenni, ami árthatna a két nép viszonyának. Rövid időn belül nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a nemzetiségi kérdés Esterházy által remélt „keresztény szellemű" megoldására a Szlovák Köztársaságban sem lehet számítani, mindenekelőtt a már említett viszonossági elv érvényesülése, az ebből következő megtorló és elnyomó intézkedések alkalmazása, az alkotmányban kinyilvánított jogok megadásának halogatása miatt. Esterházyék a kezdeti bizakodás után egyre inkább csak a sérelmek és panaszok felsorolására s a jogorvoslat követelésére szorítkozhattak. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a szlovákiai magyarok problémái nem oldódnak meg egyik napról a másikra, fontos szerepet kapott annak hangoztatása, hogy a magyarság egységes és szilárdan helytálló népcsoportot alkot, melynek egyik legfontosabb célja a szlovákokkal közösen végzett építőmunka, de amely ugyanakkor nem hátrál meg a jogaiért vívott harcban. Jogokat követelünk s nem kegyekért esedezünk" - jelentette ki Esterházy 1939 júniusában, de az elkövetkező években sem szűnt meg hangsúlyozni a kölcsönös együttműködés, a megértés és a megbékélés fontosságát. újfent rámutatva az ellenségeskedés és a kölcsönös bizalmatlanság károsságára. 1941 decemberében a Magyar Párt vezetőségének ülésén Esterházy így foglalta össze a szlovák-magyar viszony alapvető kérdéseit: „A szlovák nép és annak hivatott vezetői iránt a legteljesebb tiszteletet tanúsítjuk és az állam szuverenitásából ránk háruló kötelezettségeket vállaljuk. Ugyanakkor azonban megköveteljük önérzetes magatartásunk által a legteljesebb megbecsülésünket és jogainknak biztosítását. A szlovák kormány nyugodt lehet atekintetben, hogy a magyarság veleszületett törvénytiszteleténél folyóan mindig megtalálja azt a hangot és magatartást, amely egyedül alkalmas a békés együttműködés biztosítására." A szlovák-magyar viszonyról szólva egy más alkalommal következőképp nyilatkozott: „Változatlanul hangoztatom, hogy mi a szlovákokkal egy talajból nőttünk ki... természetellenes és ezért eleve bukásra van kárhoztatva minden o Ivari törekvés, amely meg akarja bontani a Kárpátok alján egymásra utaltan élő népek lelki és gazdasági közösségét." Esterházy s általában a magyarság képviselői a sérelmek hangoztatásakor is türelemre intettek, s a magyarság helyzetének kedvezőtlen alakulása ellenére sem hiányoztak azok a magyar gesztusok, amelyek a szlovák nép iránti tisztele54