Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

politikai akarata képviselőjének tekinthető." Ez a paragrafus azonban csak a német népcsoport esetében érvényesült, amely a Deutsche Partei révén valóságos államot alkotott az államon belül, s az élet minden területén számos fontos pozíciót foglalt el. A Magyar Pártot sokáig csak megtűrték, a törvény által megkívánt bejegyzéséi 1941 őszéig halogatták, hivatkozva a reciprocitás (viszonosság) elvét deklaráló 95. paragrafusra, amely kimondta: „A nemzetiségi csoportok alkotmányban foglalt jogai csak annyiban érvényesek, amennyiben ugyanazokat a jogokat élvezi az illető nemzetiségi csoport anyaországának területén lakó szlovák kisebbség is." „A viszonossági elv alkalmazása súlyosan sértette a szlovákiai magyarság jogait, nagymértékben hátráltatta politikai, gazdasági és kulturális fejlődését, és alkalmat adott magyarellenes megtorló intézkedésekre, a nemzetiségi jogok korlátozására. A reciprocitás elvének betartásához a szlovák kormány rendszerint hajthatatlanul ragaszkodott, bár kedvező kitételek is voltak. Tisoék a reciprocitás elvének alkalmazásával a magyarországi szlovákság hatékony - és teljesen jogos érdekvédelmére törekedtek, de ez az eszköz gyakran a magyarok politikai szociális és gazdasági diszkriminációjának az eszközévé vált. A reciprocit ?is elve fegyverré és kényszerítő eszközzé vált Magyarország és Szlovákia diplomáciái küzdelmében. Az alkotmánytörvény fentebb említett paragrafusait egészítette ki a 121. számú nemzetiségi törvény 1940-ből, amely leszögezte, hogy a nemzetiségi csoportok politikai pártjait a belügyminiszternek kell regisztrálnia, s a regisztrált párt tagjainak a szóban forgó nemzetiségi csoportokhoz kell tartozniuk; a törvény 8. cikkelye szerint az illető párt tevékenységét a kormány korlátozhatja is, mégpedig olyan mértékben, amilyenben korlátozzák a szlovákok tevékenységét az érintett népcsoport anyaországának területén. Ilyen helyzetben a magyarság politikai élete gyakorlatilag megszűnt, s a párt szinte kizárólag csak szociális és kulturális téren fejthetett ki tevékenységet. A helyzet a Magyar Párt 1941-ben történt regisztrálása után sem változott, a különböző zaklatások, ellenséges megnyilvánulást)k és diszkriminatív intézkedések ezután sem szűntek meg. A magyarellenesség - ha nem is mindig egyformán - mindvégig jelen volt a hivatalos szlovák propagandában, a politikusok megnyilatkozásaiban s a közvéleményben. Több esetben is sor került magyarellenes uszításra, tüntetésekre s nemegyszer atrocitásokra is, amelyekkel szemben a szlovák kormánykörök és hivatalok rendszerint „megértő" magatartást tanúsítottak." A Magyar Párt a kisebbségi magyarok túlnyomó többségének támogatását vagy legalábbis rokonszenvét élvezte, de lehetőségei kimerültek abban, hogy időnként az aktuális problémák megtárgyalása céljából összeült a vezetőség, s hogy a párt elnöke, Esterházy János a parlamentben szóvá tette a magyarok sérelmeit, panaszaik orvoslását kérte, és kifejezésre juttatta a magyarság álláspontját a politikai, gazdasági stb. élet különböző kérdéseivel kapcsolatban. Ebből kifolyólag a párt ténykedése a nemzeti öntudat fenntartására, a helyi szervezetek létrehozására és segítségére, valamint a szociális és kulturális tevékenység52