Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

szlovák család alkotóelemei különbözőek és egymást azért a legnyiltabban lenézik. Csak az erőszak tartja őket össze, ha ez az erőszak megszűnne, elháríthatatlan lenne Csehszlovákia széthullása és felbomlása is. Hitler beszéde óta eljött az Ön ideje, Runciman úr, Ön cselekedhet és olyasvalamit hozhat létre, ami belekerül a történelembe. Megalkuvásokra már nincs idő. Önnek egyszerűen javasolnia kell Beneš úrnak a népszavazást nemcsak a szudétanémetekre vonatkozóan, hanem minden nemzetiségre, amely ezt követeli. Beneš elutasítaná a népszavazást? Akkor Ön értésére fogja adni, hogy Anglia hétszer is megfontolja, mielőtt háborúba vonul, hogy megmentsen egy fikción alapuló államot. Ha London szilárd marad, senki sem mer mozdulni. Legyen csak bátorsága, Runciman úr, javasolja a népszavazást, vagy helyesebben szólva, a népszavazásokat. Gyönyörű és kényes feladat ez. Az olyan határokat, amelyeket egy tollvonással vontak meg, másik tollvonással meg is lehet változtatni. Egészen más dolog az, ha a határokat Isten keze, vagy az emberek vére vonta meg." Londonban könnyezve, ujjongva, százezres tömegek fogadták a hazatérő Chamberlaint. Amint a repülőtérről beérkezett hivatalába, tudomásul kellett vennie, hogy a prágai kormányt mindezek az események nem befolyásolják, nem ébresztik a valóságos helyzet tudatára, nem kényszerítik arra, hogy tekintetbe vegye az európai érdeket, sőt az egész emberiség érdekét is. A cseh kormány ehelyett folytatta az erőszakoskodást, kitartott amellett, hogy hatalmi eszközökkel — és csakis azokkal — fogja problémáit megoldani. Milan Hodža kormánya rendeletet adott ki, amellyel feloszlatta a szudétanémet pártot, ugyanakkor körözőlevelet adott ki Konrád Henlein és helyettese, Frank képviselő, valamint több más szudétanémet vezető ellen. Egyidejűleg a szudétanémet vidéken és a Felvidéken is elrendelték az összes külföld-vevő rádiókészülékek lefoglalását is. A magyar kormány szeptember 16-án hivatalos jelentésben közölte, hogy tiltakozott a prágai kormánynál a magyar határon foganatosított katonai intézkedések ellen, amelyek semmivel sem voltak indokolhatók. Ugyanakkor tiltakozását jelentette be csehszlovák katonai repülőgépeknek magyar területek fölött való megjelenése és ezáltal elkövetett határsértései miatt is. Minderre válaszul, másnap megkezdődött a szudétanémetek elszánt védekezése: Konrád Henlein elrendelte, hogy a szudétanémetek szabadcsapatokat állítsanak fel hazájuk határán. (...) Londonban ekkor már kialakultak az új angol terv körvonalai. A terv középpontjában népszavazás elrendelése állott a Szudétaföld német többségű és vegyes lakosságú vidékeire, számos kisebb-nagyobb zónára felosztva. Párizs és London között lázas tanácskozások kezdődtek s lassankint kiszivárgott a hír, hogy a francia kormány elfogadja az angol javaslatokat, Franciaország is belenyugszik a népek önrendelkezési jogának első, valóságos érvényesítésébe, (...) az iránt, hogy a népszavazásnak mi lesz az eredménye, senkinek sem volt kétsége. A prágai kormány már-már teljesen egyedül, a kétségbeesés makacsságával folytatta tovább a katasztrófa-politikát. A londoni és párizsi cseh követ közölte a nagyhatalmak kormányaival, hogy Prága nem fogadja el a népszavazást. Csehország nem népszavazást akar, hanem a régi elnyomatást, németek, ma47