Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

további öt kerületre kiterjesztette, mindenhová új csendőri és katonai csapatok érkeztek. A szudétanémet munkásság általános sztrájkot hirdetett, Konrád Henlein pedig kiáltványt adott ki és ebben mondta ki először nyíltan, kertelés, diplomáciai szóvirágok nélkül, hogy a szudétanémetek szabadok akarnak lenni. Vissza akarnak térni a birodalomba. Az autonómia, az önrendelkezés, a cseh állam kereteiben való akármilyen megoldás lehetősége visszavonhatatlanul és örökre elmúlt. Ezeknek a híreknek hatása alatt kezdődött meg az obersalzbergi tanácskozás. A tanácskozás eredményéről a Német Távirati Iroda egész rövid jelentést adott ki: „Hitler vezér és kancellár csütörtökön Obersalzbergben megbeszélést folytatott Chamberlain angol miniszterelnökkel. Az angol miniszterelnök pénteken visszautazik Angliába, hogy tanácskozzék az angol kormány tagjaival. Néhány nap múlva újabb megbeszélés lesz. Berlini politikai körökben valószínűnek tartják, hogy Hitler a legutóbbi eseményekre való hivatkozással kifejtette Chamberlain előtt, hogy a cseh kérdést egyedül népszavazás elrendelésével oldhatják meg. Chamberlain nem rendelkezvén erre a messzemenő döntésre szóló teljhatalommal, kénytelen visszatérni Londonba, hogy kormánya tagjaival megbeszélje az adandó választ." Ebből a szűkszavú jelentésből is tudomásul vehette mindenki, hogy Chamberlain a maga részéről már nem ellenzi a népszavazást. Az angol kormány feje, az események hatása alatt, a béke megmentése érdekében beletörődött abba a gondolatba, hogy a csehszlovák államot, Európa torzszülöttjét, nem lehet tovább régi formájában megtartani. Chamberlain azért utazott haza Angliába és azért készült újabb találkozóra a német nép vezérével, hogy ezt a megoldást előkészítse. És Európa valamennyi népe — hiszen sokkal fontosabbnak tartotta a békét a cseh központi hatalom fenntartásánál, a németek, magyarok, lengyelek, szlovákok és ruszinok kíméletlen elnyomásánál — kitörő örömmel üdvözölte ezt a fordulatot. A csehszlovák állam Obersalzbergben bekövetkezett megrendülését a legjobban érdekelt kisantant—államok is szótlanul vették tudomásul, a francia lapok és illetékes tényezők pedig csöndes mértéklettel taglalták. Zajos örömmel helyeselt azonban mindazoknak az államoknak közvéleménye, amelyek a világháborúban semlegesek voltak, de különösen messzehangzó sajtókórus kísérte az eseményeket Lengyelország és Olaszország felől. Magyar vonatkozásban ezekben a napokban a Popolo d'Italia Levél Runcimanhoz című cikke volt a legjelentősebb. Aláírás nélkül jelent meg, de meglehetős biztonsággal tudta mindenki, hogy a cikket maga Mussolini írta. (...) A cikk mindenekelőtt megállapította, hogy Csehországnak nemcsak német problémája van, hanem magyar, lengyel, szlovák és ruszin kérdése is, annyi kérdése, ahány nemzetiséggel Versaillesben Beneš köztársaságát „elárasztották". A cikk ezután a következőket fejtette ki: „ Meggyőződésem, hogy szívében Ön már eljutott a végső következtetéshez: minthogy nincsen csehszlovák nemzet nem lehet csehszlovák állam sem. A cseh46