Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

te is, a legszélesebb körben is meg tudták őrizni ezeket az elveket, melyek az embert méltóvá teszik arra, hogy megbecsüljék őt. A szlovákiai magyarok nem tagadják, hogy a trianoni békeszerződés békés revíziója révén kívánták sorsuk jobbra fordultát. Ezt az óhajukat azonban mindig békés úton akarták elérni, s ez a vágy és politikai cél sohasem irányult a cseh és a szlovák nép ellen, s éppen ezért jelentkezik ma ez a magyar társadalom legőszintébb konstruktív munkára, a demokratikus, népi Csehszlovák Köztársaság építésére. A szlovákiai Magyar Párt elnöke és politikai vezetője Esterházy János. Mi, akik a legközelebbi munkatársai vagyunk, tudjuk, hogy szándékában áll tevékenységéről a csehszlovák kormánynak, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsnak beszámolni. Minthogy Esterházy János ma nincs abban a helyzetben, hogy a csehszlovák kormány, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanács előtt megjelenjen, tisztelettel kérjük, hogy ideiglenesen szíveskedjenek előterjesztésüket tudomásul venni azzal, hogy ebben csak a tiszta tényeket adjuk elő. A legtiszteletteljesebben kérjük a csehszlovák kormányt, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy jóindulatúan bírálja el emlékiratunkat, s ha további felvilágosításra lenne szüksége, Esterházy Jánoson, a Magyar Párt elnökén kívül szíveskedjék kihallgatni az alulírottakat, mielőtt végleges döntést hozna a magyarság ügyében. Fájdalmasan lehangolt minket az, hogy az újjáéledt állam felelős vezetői — valamiféle optikai csalódás következtében — a szlovákiai magyarság hatéves magatartását azonosnak értékelik a németeknek és ama szlovákoknak a magatartásával, akik kéz a kézben gyalázták meg az emberiesség, az egyenlőség, az igazság és a jogrend örök törvényeit. Ebből az azonosításból fakadnak számunkra már ma is a véget nem érő szenvedések, és előreláthatólag még az eljövendők. A németekkel való azonosítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hivatkozva az új Európa népi demokratikus eszméire, amelyekhez a magyar népet is erős történelmi szálak fűzik! Tiltakozunk, mert a mi hatéves kiállásunk tiszta volt! Tudomásul vesszük a Szlovák Nemzeti Tanács minden határozatát, s a velünk született törvénytisztelettel ígérjük, hogy azokat be is tartjuk. A fentiek igazolására a következő dátumokra és tényekre emlékeztetünk, s ezeket hajlandók vagyunk részletesen és hitelt érdemlően bebizonyítani. A magyarok, akik Szlovákiában élnek, 1938-tól 1945-ig minden erejükkel ellenálltak — holott a szlovák államban számunk nem volt nagy — a fasizmusnak, és elhárították maguktól az anyagi előnyöket, a hatalmi lehetőségeket. Belső, erkölcsi meggyőződésből megtagadták az együttműködést a német és a szlovák kényurakkal. A szlovákiai Magyar Párt semmiféle vonatkozásban nem azonosítható az egykori szlovákiai Német Párttal, s ismert tény az, hogy a magyarok, a Magyar Párt nem kollaboráltak a németekkel, a Német Párttal, de még a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal sem, sem a Hlinkagárdával, sem a Hlinka Ifjúságával. Ellenkezőleg, a németek és az említett szlovák szervezetek üldözték a magyarokat, a Magyar Pártot. A Magyar Párt volt Szlovákiában az egyedüli antifasiszta politikai párt! Az itteni magyarok elhatárolták magukat a hitlerizmustól, s a gyakorlatban szolgálták a kereszténység, a humanizmus eszméit. Nem köszöntek hitleri módon, föllendített kézzel. Ezért a Magyar Párt az utolsó években hivatalosan és nem hivatalosan, közvetlenül és közvetve a legnagyobb üldöztetésnek volt kitéve. A Grenzbote, a Német Párt hivatalos orgánuma, a hitlerizmus ellenségeit Szlovákiában így jelölte meg: csehek, zsidók, magyarok, kommunista bujtogatók. Amikor 1941 novemberében az USB magyar értelmiségieket tartóztatott le, köztük több újságírót, a Grenzbote a következő cím alatt számolt be az eseményről: „Beneš-, Hodža-, kommunistabarátok!" A Magyar Pártnak nem volt olyan félhivatalos katonai szervezete, amilyen a HG és az FS volt. A magyar cserkészszövetséget még 1939-ben feloszlatták, mondván, hogy angol szellemű és szokású demokratikus szervezet. Az elmúlt hat év alatt egyetlen magyar szakszervezet működését sem engedélyezték. Amikor egyszer a Magyar Pártba 280