Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

szervezett férfiak testedzés végett összejöttek — természetesen fegyvertelenül —, egy FS-legény följelentésére megjelentek a helyszínen a HG és az FS alakulatai, s ütlegelték ezeket a magyarokat, vezetőjüket, Bikszárdyt pedig a halálba kergették. A hat év alatt a pozsonyi USB és Illava börtöneiben mintegy 10 magyart tartottak fogva antifasiszta magatartásuk miatt! Floch István főszerkesztő a börtönben kapott betegségben halt meg, nem sokkal a kiszabadulása után. A magyarok elleni terrornak nem volt határa. A németek nyíltan támadták a Magyar Pártot, hogy zsidó tagjai vannak. Hasonló okok miatt követelték a pozsonyi, az eperjesi és a lőcsei kaszinó bezárását, s ez meg is történt. Bezárták továbbá a Magyar Családvédő Egyesületet. Nem engedték működni az első köztársaság elnöke, Masaryk által alapított Csehszlovákiai magyar Tudományos, Irodalmi és^Művészeti Társaságot, s annak élére — rosszindulatúan — kormánybiztost állítottak. O az egyesületet bezáratta, vagyonát elkobozta. Száz meg száz, főként szegény magyar vesztette el állampolgárságát, állását, nyugdíját. A magyaroknak Szlovákiából való kiutasítása mindennapos esemény volt. Állandó jelenség volt a rádió és a könyv elkobzás, a telefonok leszerelése. Házkutatásokkal, kihallgatásokkal, rendőri és csendőri felügyelet alá való helyezésekkel zaklatták állandóan a magyarokat mind Pozsonyban, mind vidéken. A Nemzeti Színházban magyar előadásokat nem engedélyeztek, s meggátoltak minden kulturális érintkezést az anyaországgal. A nyilvános magyar könyvtárból eltávolítottak minden demokratikus jellegű munkát. A magyar iskolák egy részét bezárták, a megmaradottakban az osztályok számát csökkentették, megtiltották az első Csehszlovák Köztársaságból származó tankönyvek használatát, s a tanítók és a tanárok egy részét elbocsátották. Főiskolásainktól megtagadták az ösztöndíjat s a kedvezményes internátusi helyeket. Megtagadták tőlünk az utazási engedélyeket, egyszóval megtagadtak tőlünk minden kedvezményt, melyekkel az első Csehszlovák Köztársaságban bírtunk. A magyarok, mivel hívek maradtak humanista eszményeikhez, Szlovákia legüldözöttebb társadalmi szövetségévé váltak. A németek Pozsonyban és a Szepességben anyagi előnyök ígéretével, hivatalos nyomással és névelemzéssel igyekeztek fasiszta faj elméletüknek érvényt szerezni azoknak a magyaroknak a körében, akiknek nem volt magyar hangzású nevük. Ez a törekvés azonban kudarcot vallott. Az itteni magyarok azokkal a haszonlesőkkel sem azonosították magukat, akik névváltoztatással beléptek a Német Pártba, illetőleg a Szlovák Néppártba, s ezért megkapták júdáspénzüket. A németek még a lelki élet területén is megfélemlítéssel akadályozták az alkotó munkát. A magyarok mindennek ellenére kitartottak demokratikus és humanisztikus életeszményük mellett. Nem tartottak két vasat a tűzben, hanem elvetették a hitleri világot. A német követség ezrével küldte propagandairatait a Magyar Párt központjába, de ott azokat rendszeresen megsemmisítették. Egyetlenegy sem került közülük a párt tagjai kezébe! Amikor a szlovák kormány önálló német evangélikus püspökséget állított fel, a magyar evangélikusok ezzel az intézkedéssel szemben tartózkodóan viselkedtek, s inkább a szlovák evangélikusokhoz csatlakoztak, avagy kitértek az egyesülés elől! Ezen a téren elhatároló szerepet töltött be Esterházy János, a Magyar Párt elnöke, a parlament egyetlen magyar képviselője, a szlovák parlamentnek egyetlen ellenzéki tagja. Ismeretes, hogy Esterházy János még az első Csehszlovák Köztársaságban ellenzéke volt Jaross Andornak, és a csehszlovák parlament magyar tagjai az elnökválasztás alkalmával dr. Eduard Benešre adták szavazatukat. Esterházy ténykedését sokféle szempontból meg lehet ítélni, de akárki legyen is a bíráló, azt objektíve el kell ismernie, hogy tevékenységét a legválságosabb körülmények között fejtette ki, s az adott körülmények között a lehető legbecsületesebben tette ezt. Politikai megfontolásokból olyan előterjesztéseket is tennie kellett, amelyekkel sohasem értett egyet. Közismert az is, hogy Esterházy János volt az egyetlen, aki nem szavazta meg a szlovák zsidótörvényt, s aki minden alkalommal konstruktív munkára hívta fel a magyarok figyelmét, valamint az egyetlen, aki meg merte mondani, hogyan vélekedik az akkori szlovák államformáról s annak alapítóiról. Ezek a kritikák élénk visszhangot keltettek országszerte, s rontották 281