Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

ban, amennyiben mezőgazdasági vagyonuk területe nem haladja meg az 50 hektárt. (5) A német vagy a magyar nemzetiséghez való tartozás megítélése szempontjából meghatározó főleg a családi érintkezésben használt nyelv, vagy a német vagy magyar politikai párthoz való 1938. szeptember 29. utáni tartozás, vagy pedig valamelyik 1929 utáni népszavazáskor vallót nemzetiség. (6) A szlovák és a cseh nemzet, valamint a Csehszlovák Köztársaság árulóinak és ellenségeinek kell tekinteni azokat a személyeket, akiket államilag megbízhatatlan személyeknek tekintenek az SZNT 1945. évi 50. számú törvényerejű rendelete 4. §-a értelmében. (7) Arról, mely személyek tekintendők német vagy magyar nemzetiségűeknek (5. bekezdés), a szlovák és a cseh nemzet, valamint a Csehszlovák Köztársaság árulóinak és ellenségeinek (6. bekezdés), arról, hogy részvény- és más társaságok, valamint jogi személyek az 1. bekezdés d) vagy e) pontja rendelkezései alá esnek-e, hogy engedélyezhető-e kivétel a 3. vagy a 4. bekezdés alapján, továbbá arról, adottak-e a feltételek, és megtartották-e a tisztesség elvét a 3a. bekezdés értelmében, legkésőbb 1948. június 30-ig az elkobzási bizottság (a továbbiakban csak „Bizottság") dönt. (8) A Bizottság állandó tagjai: az elnök, akit a mezőgazdasággal és földreformmal foglalkozó megbízott javaslatára a Megbízottak Testülete nevez ki, a Mezőgazdasággal és Földreformmal Foglalkozó Megbízotti Hivatal (MFFMH) két képviselője és a Belügyi Megbízotti Hivatal két képviselője. A Bizottság további tagjai az egyes járásokban: az illetékes járási nemzeti (közigazgatási) bizottság tanácsának összes tagjai, s a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének, a Szlovák Partizánok Szövetségének, a Szlovák Nemzeti Felkelés Katonái Szövetségének, az Antifasiszta Foglyok Szövetségének, a Külföldi Katonák Szövetségének és a járási földművesbizottságnak egy-egy képviselője. Az előző mondatban feltüntetett szervezetek képviselőjét az illetékes járási kirendeltség, ilyen híján a szervezet központja delegálja. A Bizottság azon járási nemzeti bizottság székhelyén dönt, amelynek körzetében az elkobzásra kerülő vagyon található. Az elnök a Bizottságot szükség szerint hívja össze. A Bizottság akkor határozatképes, ha tárgyalásán részt vesz tagjainak több mint a fele, döntéseit pedig a jelenlevők szavazattöbbségével hozza meg. Az elnök nem szavaz, csak szavazat egyenlősége esetén dönt. Ha ugyanazon személyről különböző járásokban a Bizottsága eltérően dönt, akkor az elkobzásról végérvényesen a Megbízottak Testülete határoz. (9) A Bizottságot az e törvényerejű rendelet értelmében hatásköre ellátásában segíteni kötelesek az összes állami és közigazgatási szervek és a népbíróságok. (10) A Bizottságnak vagy a Megbízottak Testületének döntése folytán a vagyont az 1., a 2., a 3. vagy a 3a. bekezdés értelmében 1945. március elsejével elkobzottnak kell tekinteni. E határozat ellen nem lehet panasszal élni a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságnál. (11) A Megbízottak Testülete törvényerejű rendeletben mondja ki, hogy az 1. § 1. bekezdése b/ pontja rendelkezése alá eső személyek mezőgazdasági vagyonát részben, legfeljebb azonban 50 hektárig terjedően kivonja az elkobzás alól. (12) A Bizottság által e törvényerejű

1 rendelet hatályba lépése előtt meghozott, és 1947. június 30-ig megfellebbezett, valamint az ezen időpontig nem megfellebbezett olyan döntéseket, amelyek értelmében az érintett személyek nem tekinthetők az 1 - 3. bekezdésben feltüntetett személyeknek, de amelyeket a járási nemzeti (közigazgatási) 264