Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

Az új politikai helyzetben kétségkívül egy központilag szervezett nagyátfogású magyar párt lett volna a legmegfelelőbb megoldás, amely az összes magyar erőket közös szervezetbe tömörítette volna. Azonban ezt egyrészt az akkori politikai helyzet, másrészt a magyarság belsejében forrongó társadalmi erők ellentéte lehetetlenné tették. (...) Az egyesült párt a legélesebben harcol minden elnemzetietlenítési törekvés ellen. A nemzetek népi, szellemi és gazdasági kulturális erőállományának magatartását és fejlesztését első kötelességének ismeri. A felvidéki Egyesült Magyar Párt első hivatalos zászlóbontása Ersekújvárott történt, 1936. június 21-én. Történelmi pillanat volt ez a felvidéki magyarság életében, hiszen közel tizennyolc esztendő reménysége, sokat hangoztatott kívánsága ment ekkor teljesedésbe. Az érsekújvári pártkongresszus azonban nemcsak a politikai egységet mondotta ki, hanem újabb bizonyíték volt a felvidéki magyarság életképessége és ereje mellett. A pártkongresszuson ismertetett program voltaképpen nem jelentett újat, csak összefoglalását annak a politikai gondolatnak, melyet a felvidéki magyarság eddig két politikai vonalon hirdetett. — Programunk: evolúciós, haladó — mondotta a párt célkitűzéseiről Jaross Andor, az új országos elnök. — Modern, ahol az új élet irama ezt kívánja, de konzervatív ott, ahol az ősi jog, a történelmi tradíció kútjából kell merítenünk, mert nemcsak új értékeket akarunk adni, hanem értékeket akarunk megmenteni a múltból a jelennek és így közvetve a jövendőnek. Az Egyesült Magyar Párt nyíltan, őszintén, minden kétséget kizáróan egyesíteni kíván minden magyar embert, aki a köztársaság keretében magyar is kíván maradni. De egyesíteni akarja ebben a nagy pártban mindazokat a szlovák, német és ruszin egyéneket, kik eddig az országos Keresztényszocialista Párt szervezeteiben ápolták a keresztény erkölcs síkján az évezredes sorsközösség ki nem irtható érzelmeit és vállalták azt a politikai programot, amely minden nemzetnek egyforma életjogokat kíván biztosítani. A politikai magyar egység nagy jelentősége rövidesen láthatóvá vált. Az egység elsősorban a felvidéki magyar közgondolkodás terén éreztette hatását, ahol mindinkább kialakult a fegyelmezett, központilag irányított, minden nemzeti erőt egyesítő gondolat szükségessége. A politikai egység fegyelemre és öntudatra nevelt: öntudatosította a kisebbségi letargiába merült felvidéki magyarságot és ráirányozta figyelmét saját erőire és az erők összefogásának hallatlan jelentőségére. Az új öntudatra ébredt felvidéki magyarság mutatkozott már be az 1937-es és 1938-as községi választásokon. Az 1937-es kassai községi választás ékes cáfolata volt a hivatalos népszámlálási statisztikák valótlan adatainak, hisz' a kassai magyarság ezen a választáson minden hatósági furfang és mesterkedés ellenére 9035 szavazattal, győztesként került ki a választásokból. De még elsöprőbb erővel győzedelmeskedett a magyar egység-gondolat az 1938-as tavaszi községi választásokon, amikor az Egyesült Magyar Párt országos viszonylatban szinte megkétszerezte eddigi szavazatainak számát. Az Egyesült MP hatalmas tömegeket hódított el ekkor a 24