Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

lását, mert, mint mondja, „Magyarországon bolsevizmus fenyeget s ezt egyedül csak a csehek tudnák elhárítani". A csehek tehát 1918-ban a Felvidék megszállását a fenyegető magyarországi bolsevista veszély miatt sürgették s a nyugati államokat a forradalmi eszmék terjedésétől akarták megvédeni. És alig húsz évvel később a cseh köztársaság a bolsevista politika és terjeszkedés egyik legkomolyabb bástyája lett Európában. Az eredeti gondolat, a cseh imperializmus megépítése, végigvonul a köztársaság húszéves történetén. „A legyőzöttekkel szemben élő bosszú és a cseh uralkodniakarás szelleme: ezek azok a motívumok, melyek húsz éven keresztül állandóan érvényesültek a köztársaság politikai életében. És hiábavalók voltak a nemzetközi biztosítékok, mit sem értek a „demokratikus szellemű" törvények, e megtévesztésre szánt színfalak mögött hovatovább élt a törekvés: a köztársaság területére kényszerített idegen nemzetiségek politikai, anyagi, szociális és kulturális proletarizálása. Ami egyszersmind az utat, a lehetőséget jelentette a cseh asszimiláció felé." Az októberi forradalom (Magyarországon — A szerk. megj.), a nyomába lépő fejetlenség és zűrzavar szabad teret engedett a cseh igényeknek. Az október 28-án megalakuló köztársasághoz három nappal később kimondja csatlakozását Tűrócszentmártonban a Szlovák Nemzeti Tanács, aminek következtében megindult a cseh katonaság lassú beszivárgása a karhatalom nélkül hagyott Felvidékre. A csehszlovák csapatok 1918. december 30-án vonultak be Kassára, 1919. január l-jén Pozsonyba, január 12-én Ungvárra és február végéig szállották meg a Csallóközt, Érsekújvárt, Losoncot, Rozsnyót. A cseh megszállók rövidesen életbe léptették a katonai diktatúrát, majd március 20-án, az új Vixjegyzék értelmében még délebbre hatoltak be magyar területre. A Károlyikormány bukása után hatalomra került magyar szovjet 1919 tavaszán megkísérelte a Felvidék egy részét visszaszerezni, de miután a párizsi békekonferencia június 12-én megállapította a magyar—cseh—szlovák határt, a magyar vörös csapatok lassanként visszavonultak. 1919. július 24-én befejeződött a Felvidék teljes megszállása. Új, teljesen ismeretlen korszak kezdődött a felvidéki magyarság számára: a megpróbáltatásokkal teli kisebbségi élet korszaka. Szervezkedik a felvidéki magyarság A felvidéki magyarság politikai szervezkedése röviddel az államfordulat után megkezdődött. Életkérdéssé tette ezt az akkori politikai helyzet, amely a magyarság részéről mind erőteljesebb és szervezettebb kiállást követelt meg. A politikai szervezkedésnek azonban rendkívül nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Harcolnia kellett elsősorban a csehszlovák nemzeti terjeszkedés politikájával szemben, másfelől pedig azokkal a bomlasztó erőkkel, amelyek magyar vonalon, de prágai pénzen és prágai irányítás mellett dolgoztak. A Magyarországról és Bécsből a Felvidékre átmenekült októberista és kommunista emigránsokra gondolunk, akik politikai téren és sajtóban egyaránt fontos pozíciókat szálltak meg és prágai irányítás mellett a régi Jászi- és Károlyi-féle koncepció terjesztésével lépten—nyomon fertőzték a magyar közgondolkodást. 23