Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

II. Kisebbségi Golgota

a határzónában. Miután 1945. április 4-én Pozsonyból kiverték a németeket, a régi ligetfalui osztrák-csehszlovák határt is felújították, de folyt még a háború, ezért 1945 áprilisában az országhatár mentén légvédelmi futóárkokat ástak. Ez a tény dönt el mindent, ti. kizárja a németek esetleges bűnösségét, mert a legyilkolt áldozatokat a frissen kiásott árkokba temetették. A Károlyfaluval szemben feltárt tömegsír felfedezéséhez véletlen előzmények vezettek 1947 májusában, amikor egy E. Bacušan, nevű háború után meggyilkolt és eltűnt személy holttestét keresték. Bacušan sírja helyett azonban tömegsírra bukkantak 1947. május 20-án, közvetlenül az osztrák-csehszlovák határ közelében, az 1945 áprilisában ásott futóárokban. Csehszlovákiában az esetről egyedül a Cas, a szlovákiai Demokrata Párt napilapja közölt tájékoztatásokat, de május végével a Cas számára is megtiltották a további hírszolgáltatást. (Megjegyzem: koalíciós kormányzás idején!). Nézzük azonban, mi áll a Cas 1947. május 22-ei számában. A lap első oldalán olvashatjuk: „Szerencsétlenek tömegsírja az osztrák határ menti futóárokban". Magyarázat az alcímben: „Bacušant keresték, és több legyilkolt személyre bukkantak." Idézet a jelentésből: „... a határ mentén légvédelmi árok húzódik, és Krajmus, a Bacušan-íigy egyik tanúja a bíróság előtt azt vallotta, hogy Bacušant a vasúti sínpártól kb. 80 méterre temették el. (...) Az ebéd utáni órákban más helyeken kezdték az árkok kimélyítését, közelebb a vasúthoz és a vámházhoz. Nem tartott sokáig, míg az első bunkerhez hasonló helyen, ahol az első csontváz előkerült, tömegsírra bukkantak... Hat hullát találtak, polgári személyek voltak, keresztül-kasul egymásra dobálva, sok csontvázon még megmaradt a bomló hús. A hullák többségének aranyfoga volt, miből az következik, hogy jól szituált személyek lehettek. Zsebeikben okiratokat nem találtak, csak néhány apróságot, egy személynél „

Camel" amerikai cigarettát. Az orvosok megállapították, hogy az áldozatok többsége fiatal ember. Egy személy csak 16-17 éves lehetett. Megállapították, hogy az ismeretlen személyeket agyonlőtték, valószínűleg a bunker tetején, onnan hullottak a gödörbe, majd rájuk kaparták a földet. Azt beszélik — de még ez nincs bizonyítva —, hogy az áldozatok a ligetfalui, megbízhatatlanok számára szervezett fogolytáborból származtak. A hírek szerint ezeket az embereket előbb kirabolták, azután elvitték őket a határ menti futóárokhoz, ahol a tömeggyilkosságot végrehajtották. Úgy hallani, hogy a szerencsétlenek között több olyan személy volt, aki a háború végeztével Ausztriából vagy Németországból volt hazatérőben ... A szóbeli megnyilatkozások abban azonosak, hogy a határ mentén több tucat személyt lőttek agyon és temettek el." Másnap, május 23-án nagybetűs cím olvasható a Cas első oldalán: „Miért érdeke a Pravdának (a szlovák KP lapjának — a szerk.) a ligetfalui tömegsír ügyének eltitkolása? Tanúk állítása szerint a gyilkosságokat az arcvonal átvonulása után követték el, amikor ezeken a területeken már nem tartózkodtak német katonák, a megbízhatatlan német polgári személyek is táborokban voltak, tehát a tömeggyilkosságot nem lehet német bűntettnek minősíteni. Majer kapitány írásbeli tanúvallomásában jelentette ki, hogy hatvan agyonlőtt emberről 115