Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Öthónapos asszonyka a feleséged. Hát ölelgethet még mást, mint téged. — Bizony ölelgethet. — Nem féltedf — Nem én. — Ha kit is ölelgetne? — Kit ölelgetne? Lehet, hogy reggel óta megszülte a gyerekemet, hát azt ölelgeti. — Hát már van kit? — Vagy máma lesz, vagy holnap. Bölcsőt ringatsz este, ha hazamész. — Lehet. — Gyereket. — Bár már akkora lenne, hogy itt dobálná a kévéket a kocsira. — Sietned köllött volna. — Siettem én. — Csak négy hónapot, — öt évet nem siethettem. — Nem. — Öt év előtt tizenötéves volt az asszony. — De mondom, bár ugyanakkor születne a gyerek is, amikor az apja. — Köllene, hogy több legyen az erő. Hantos Laci elnézett a falu felé és egyszerre nagy ijedten kurjantotta el: — Mi az a füst? Feri is odanézett. — Ház ég ott. Egyszerre ordítozni kezdtek: — Tűz van a faluban! Későbben megnyugodtak, figyelték, számították: 6 — Sellyei: Elfogyott a föld alóla. 81