Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

fájdalmaival, amik marcangolják és aki a panaszait meghallgatta és megsajnálta, az orvosságot ajánlott neki. Akkorig már kipróbált minden gyomot, amit akár az erdő árnyéka, akár a kavicsos földek napfényes csillogása termett meg, de semmi se használt. Most megpróbálkozott a kutyahájjal. Megölte a kutyát, a háj át kiolvasztotta, a zsírt megitta, vagy a kenyérre kente és úgy ette. Érezte, hogy könnyebben lélegzett azután, a köhögés is könnyebben vált le a melléről, mint azelőtt. A kutyaháj könnyebbé tette a köhögést. Azontúl, hogy ezt tudta, minden elébekerülő kutyába beledobta a bunkóját, hogy agyonvágja. Akkorig csak a vadőr járt a. határban azért, hogy a kóborló kutyákat agyonverje, most már Kárász Karcsi is. De amíg Karcsi a bájukért, az ő orvosságának való hájukért verte agyon a kutyákat, addig a vadőr azért, hogy lenyúzza az orrukat. Mert ahány kutyaorrt behozott a vadászbérlőnek, annyi tízkoronást kapott. Haragudtak a parasztemberek a vadőrre a kutyáik meggyilkolásáért. Megdobálták miattuk, megverték a cingár embert, hiába volt sörétes puska a vállán. Nem azért volt vadőr a vadőr, hogy ne lássa meg azt, hogy a heptikás Kárász Karcsit sohase fogja senki bántani azért, hogy agyonveri a kutyákat, mert sajnálják a beteget. Alkut kötött Kárász Karcsival a vadőr és akkortól ha Kárász Karcsi kutyát ölt, annak az orrát a vadőrnek adta. A vadőr ugyanakkor adós lett a hörgőmellű legénynek egy kutya hájával. A hájat ő majd télen 72