Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

lesz köteles odaadni a beteg legénynek, amikor az nem mehet a fagyos határba, otthon őrzi a házat. De a vadőr éppen ilyen időn lődözheti bátran a csatangoló kutyákat, mert nincsen ember, aki a határban kószál, hogy a kutyája halálát bosszúlja. Nem került arra sor, hogy a vadőr teljesítse a vállalt kötelességét, hogy télre ellássa a beteg legényt kutyahájjal. Mert a heptikás Karcsi a kutyahájtól könnyebben fölszakadó köhögésében kiköpdöste az egész tüdejét. Naponta hullatta nagy véres cafatokban, hogy végülis elfogyjon teljesen. Őszre eltemették és az üzlet fölbomlott. Nem volt senki Karcsi hozzátartozói között, aki igényt tartott volna a büdös hájra. Sokszor volt úgy azelőtt, hogy a vadőrt valaki leütötte a magas rozs mögül, amikor körútját tartotta. Mindig voltak ellenségei a lelődözött kutyák miatt. De a beteg Kárász Karcsinak elnézték az emberek, hogy agyonvagdossa a kutyáikat és a bájuktól könynyebben köpdösse véres tüdejét. Ezeknek az embereknek még a teheneik is csak görcsök voltak, hitványka, korcs állatok. A falunak nem volt közös bikája. Nem volt úgy, mint egészséges, vagyonos faluban, hogy közösen tartanak bikát, hogy termékeny legyen az állattenyésztésük. Hogy valamiképpen mégis biztosítva legyen az állattenyésztésük, a gazdasági helybenlevésüknek ez a fontos pillére, azért úgy egyeztek meg a püspök ma73