Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

János hazajött az éjszakában és megdermedt az eléjetáralkozó látványtól: a szoba, közepén ott hevert Julisa a vérben és éretlen magzata teteme fölött. Élesztgette. Amikor Julisa magához jött, elmondta, hogy Gyurka volt a támadója. János föllármázta a. szomszédasszonyokat, hogy azok ápolják Julisát, mosogassák föl a vérét tiszta vízzel. Ő maga elveszett az éjszakában. Gyurkáék házát kereste meg. Egyenesen az istállóba ment, tudta, hogy hol keresse azt, akit felelősségre akar vonni a húgáért. Aludt Gyurka a vackán. Hát ekkora állati valóságra kétségbeesés tört rá Jánosra. Ha ez az ember aludni tud olyan borzalmas cselekedet után, amelyet végrehajtott, akkor benne nincs emberi érzés. A vasvellát ragadta föl és fejbevágta Gyurkát. Az alvó legény fölugrott. Az ébredés percében nagyobb volt benne a nyugalom, mint elkeseredett támadójában, hát kikapta a kezéből a vasvellát és még mielőtt János föleszmélt volna, hozzásújtott. Halálra verte támadóját a sötét istállóban. Apja kijött az istállóba a sivításra. De későn. Gyilkos volt már a fia, halott ellensége feküdt a nyirkos ganajon. Másnap Gyurkát összevasalták a csendőrök és elvezették a város felé. * Azt ajánlotta valami tudákos öregasszony a tüdővészes Kárász Karcsinak, hogy egyen kutyahájat. Mert mindenkinek panaszkodott Karcsi rettenetes 71