Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

anyja állandóan mardosta miatta, az apja is, hogy már nyugta se lehetett a házban. Mondta már: — Sohase voltam egyedül vele. Az anyja harsogott: — Egy hétig mondták, hogy te voltál, hát esak most jut az eszedbe tagadni? Mostanig mért nem tagadtad, te málé? Ha tartásdíjért fog pörölni, úgy köll majd fizetned, mint a pinty. Ilyen ökör vagy te, hogy nem tagadtad az első naptól. Csúfolták a legények: — Most már tagadod"? A mult héten nem tagadtad. Fájt Gyurkának az emberek mardosása. Fölkerekedett este és elment Julisáék házához. Sokáig ődöngött a ház körül a sötétben. Azt tudta, hogy a testvérével, a Jánossal lakik együtt Julisa, most kileste, hogy János elmegy a házból. Bekopogott a magányos lányhoz. Julisa kíváncsian nyitott ajtót. Gyurka nekitámadt, akkorát sújtott az öklével a homlokára, hogy ájultan dőlt el a földön, akárha döglött liszteszsák volna. Letépdeste róla a ruhákat. Csak azért, hogy áldott, gömbölyű hasán táncoljon. Amikor a hasa fájásától magához tért Julisa, akkor sikoltozni kezdett. De Gyurka újra a fejére sújtotta nehéz öklét, hogy elkábuljon. Bicskájával belényisszantott a lány halmos emlőibe, akárha almát kezdene meg. Aztán otthagyta, hazament és lefeküdt vackára az istállóba. Ott szokott aludni kiskorától a lovak mellett, erős szagokban a nyirkos szalmán. 70