Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Asztagok lógtak akkor az ég felé egy év szakadatlan munkájának látható, kézzelfogható eredményeképpen. Forró júliusi napon csurgatták a földre a paraszti verejtéket. Cséplőgépet húzatott a köpcös parasztember a lovaival az asztag j ai közé, hogy a gép kiverje a szalmából a szemet, az árpa és rozsszemeket. Lejtős a szérű talaja. A gép a svungjától megiramodva rászaladt a lovakra és maga alá gyűrte a köpcös parasztot is, hogy a lelkét kiverje. Nehéz verőszekrény van azért, hogy munkát végezzen a paraszti szérűkön a termés elcséplésével és kitisztításával. A nehéz verőszekrény átment a paraszttesten, ugrott egyet — aztán a lovakat érték a kerekei, hogy nagyobb testiik göröngyén megálljon csöndben. Csöndben állt a gép. De három élet pusztult irtózatos szerződéssel az asztagok között. Vért fecskendeztek ki a testek, meleg, piros vért, ami a megálló életek miatt fölösleges volt. Véres lett az asztag alja, véresek lettek a kerekek, húscafatokkal lett tarka a nyári szérű az izzó nap alatt. De még ugyanabban a percben tovább lendült az örök teremtő munka: emberek rohantak oda, kiszabadították a testeket a gép talpa alól, aztán a helyére tolták nagy vigyázással a verőszekrényt, mozdonyt is toltak a háta mögé hajtóerőnek — és elcsépelték a termést. Temetés is volt és terméscséplés is volt. És jegyzőkönyvek fölvétele volt, az élet bonyolult59