Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

sága miatt. Mert be voltak biztosítva a lovak a biztosítónál. Emberbiztosítás nincsen a paraszttájon. De a lovakért pénzt kapott volna az özvegyasszony, ha egyedül lakik a házban. De haragosa lakott a telken. A haragos irigye volt ennek a családnak. Kis okokon nagy ellenség, aki, ha alkalmat talál, hát boszszul is. Adva volt az alkalom a bosszúra és élt is vele az az ember. Beárulkodta a biztosítónak, hogy nem is köllött volna a szerencsétlenségnek megtörténnie, hogyha a köpcös parasztember az eszét magában hordta volna. A túlhajtott munkák ritmusában kiesett a biztonság a köpcösből és nem mérte föl magában, hogy a szérű talaja lejtős és veszélyes. Nem mérte föl azt, hogy neki a lovakat ki köll fognia a verő elől, mert nem tarthatja meg a két ló a hatalmas súly svungját, hogy lefékezze. A meglévő törvények tájékán az ilyen vádaskodásra egyszerre semmi lett az, hogy két ló és egy parasztember vált semmivé, hogy munkaerők vesztek el a családból. Az lett a fontos, hogy megfelelő parasztgond megmenthette volna a lovakat, nem köllött azoknak a verő kerekei alá kerülni. És ezen a fontosságon veszett el az özvegyasszony joga a kártérítéshöz. Csekély vigasztalás a kártérítés, de a közös udvar átka csapta ki az özvegyasszony kezéből. Lánya volt az özvegyasszonynak, sudár, magas, 60