Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Ez volt az utolsó beszélgetés, amit a falujabelivel folytatott Bondó Ferkó. Aztán már senkise látta többé. Amikor János a faluba ért, akkor a ragyás Borka Ferenc csatlakozott melléje. — Mi igaz abból, hogy a Ferkót keresik a csendőrök, mert hogy egymaga kirabolta egy vonat összes utasait! — kérdezte: János ránézett. — Kitől hallottad! — Reggel az öcséd a határba ment, hát hogy útközben beszélte az asszonyoknak. De az asszonyok csak csacsognak, az isten se ért a szavukból semmit. Hogy fölrobbantott valami hidat, a vonat a folyóba esett, hogy ott rabolta ki a vízben, — hát mondom, hogy asszonybeszéd. — Hát valami ilyesmi volt. — De mi volt? — Hát, a csendőrök azt kérdezték, hogy hol a Ferkó. Amikor az apám azt kérdezte, hogy minek keresik, azt mondták, hogy elfogtak egy bandát, amelyik kiszedte a síneket. Hogy kisiklott a vonat, az utasokat aztán kirabolták. Hogy azt vallják, hogy a Ferkó hozzájuk tartozik. — No, így már értelmes a dolog. A csendőrök délután átkutatták az erdőt, de az emberüket nem találták benne. Estére leváltották őket, más kettő cirkált vigyázva a faluvégén. Aztán meghalt az eset, hogy a falu nyelvén emlék maradjon csupán, amiről beszélgetni lehet az évek szaladásának közepette. Az emberek zsúfoltsága csak nőtt az évekkel. 52