Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

nyeket gabonára cserélhetik be, mert ez volt a kenyerük. Az edény pedig, szerteszéjjel a paraszttájakon és a városokban, mindenütt köllött, hogy az élethöz, a háztartáshoz szükséges vizet föl lehessen gyűjteni. Hordani lehessen. Ide-oda félretenni. Főzni lehessen. Köllött a fazék. Minden háztartásban nem is tudhatták volna megcsinálni, minden vidéken nem is volt megfelelő agyagföld a fazekakhoz. A társadalmi élet megnyilvánulása volt az, hogy a domb falujában fazekakat csináltak, elhordták a világba és a világból pénzt hoztak haza és kenyérnekvaló gabonát spóroltak kenyerüknek. A világban szerteszóródó emberek egymásértvalósága nyilvánult meg itt. # — Abban a múltban, amikor ez volt, a fazekas ember lement a fazékjaival az alföldre. Kordéba voltak beágyazva a fazekai, szamár húzta a kordét. A fazekas uccahosszat kiabált: — Fazekat, fazekaaat! Kiállt a ház elé a parasztasszony, vásárolt a fazekakból, aztán beszélgetésbe elegyedtek ott a falu közepén. Kérdezte a dédanyám: — Micsoda falu a maguk faluja, hogy ilyenek az emberei

1? Hogy így ráérnek kiabálni a nyárban, amikor itt nálunk süvölt a föld a munka után, a velevaló munka után, hogy minden épkézláb embert magához 20