Veres János: Életút

Szikes vidék

újra láthatóvá tették a ködbe bújt, jelzőlámpájukat fösvényen rejtő partokat. Állok a fényben, zajban, szikrázásban, a tavaszi szelekkel rólad beszélek; a gyászlobogókat félreütötted, s ereimben már pezsegve buzog az alvadtságából ébredő új élet. 32