Veres János: Életút

Szikes vidék

DIÁK VAGYOK ÚJRA Tantermem e táj, mennyezete a homorú, üde ég, újra csapdos életkedvem szárnya, levedlette hüvelyét. Diák vagyok, fények táncát nézem teherkocsik ablakán, homlokomról lemosta az árnyat csodaerőd, violám. Üstökömre szállt a harsogó Nap, a lángbegyű vadgalamb, víg sugarak húrja régi nótát pendít, mint egy égi lant. Dombkoszorút fon rám a szülőföld, jegenyesor énekel, s hiszem már, hogy nemsokára végre a világ is megölel. Szellőhinta dajkálja a szívem, gyapotfelhő ring vele, lepke módján libben elém hetykén mogyorófa levele. 33